HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szentpéteri Katalin – Fáy Zsuzsannának
[Pécel], [1777. április vége – május eleje]
Edes Menyem*
a levél datálatlan, tartalma alapján határozható meg, hogy Pécelről kelt, Fáy Zsuzsanna fájdalmas kelése idején.

Sajnalva Ertem leveledbűl hogy magad alapotya mostanis tsak ugy vagyon mint az hogy el meneteledkor volt en ugyan bizony tsudalnam ha az Honod alat valo kilis el oszolna mivel en probaltam es egy holnapig viseltem hogy ki nem fakadot hanem ferdinat Uram vagtaki ugyan tsak hala Istenek semi bajom nem volt es bizony nekedis nem fog leni bartsak iten volnal magamis igen nyughatatlan vagyok mivel tudom hogy sok fele gondolatotok vagyon iranta de abul bizony semi veszedelem nem fog leni – Edes Menyem hogy Danijelne Ludanyban fekügyön jo mogyat nem lathatom inkab ide jöjön irjal neki Edes Menyem hogy en jo szivel latom az Urahozis Közeleb leszen heves varmegyeben en magamis irok de talam az posta nem jar Rosnyora nem tudom hogy mere irjak azert tsak bizonyosab lesz ha irsz neki tudod Edes Menyem hogy otan tsak nekedis nehez volna mivel az fürdötis elnem mulathato [!] az fijamis pedig deputalva vagyon az Ünepek utan pestre valami dologban es igy hogy volna az hogy te Ludanyban az fijam Pesten volna azert tsak job lesz ha ide fog jöni Otan lesz az faji Andrasne Aszonyom Babaja szegenynek mind ezek irant böveben irok Ötsem faji Andras Uramtul ki is az jövö hetfün indul Losontzra ezek utan Maradok
Edes Menyem
neked mindenekben
jot kivano Edes Anyad

Szentpeteri Katalin

az ket kis fijatok igen frisen vagyon az Ersikaval együt tsokolyak kezeteket az Dolyanyi Uri hazat magamis tisztelem Pataji feretzne Aszonyom is kőszőntet beneteket