HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szentpéteri Katalin – Fáy Zsuzsannának
Pécel, 1769. október 4.
Edes Kedves Menyem

Mi mar vatzra adig Nem fogunk meni mig az Isten haza hoz beneteket mivel Gödölyöreis Nem fogunk meni Terezija Napjara mivel Grof Tzobor onet jöt ide az El*
utána kihúzva: „nem”
mult keden ki is Beszelete hogy otan igen Nagy szomorusag vagyon mivel az Grofnenak mind az ket szeme oda vagyon Es minden felöl otan vagy [!] az orvosok De semi haszna nitsen Szemere uram tegnap ment el igen nagy Örömel Bizonyos valaszal szen Marton Napra ata farkasne Aszszonyom az Napot mivel Sari meg mondota farkasne Aszonyomnak hogy akar agya akar nem de Ö Bizony hoza megyen En Semi ujsagot nem tudok irni hanem iten igen Rosz kedvetlen idök jarnak tegnap igen nagy ho Eset az Uram Sok joknak kivanasaval köszöntet Edes menyem mint tegedet mind velem együt az Edes fijamot tudom hogy az Nyelves fijatokis kőszőntetne ha meg tudna mondani ki is igen frisen vagyon Istene az Ditsöseg En pedig minden joknak kivanasaval maradok
Edes Kedves Menyem
petzel*
a szó felett egy tintafolt és kihúzott betűk látszanak
4 Okto [bris]
1769
Mindenekben
jot kivano Edes anya
Szentpeteri Katalin


tisztelendö jo uramot pelebanus Uramot is Az Uramal együt Sok joknak kivanasaval tisztelyük*
az utolsó betű átírással javítva, tintafoltos