HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Nagy Sámuel – Szentpéteri Katalinnak
Bázel, 1760. július
Tekintetes Aszszony,
Kiváltképpen való Jó Patróna Aszszonyom.
Az Aszszony én velem sok Esztendők alatt tapasztaltatott sok rendbeli Uri Jótetemenyei s’ megbetsűlhetetlen gratiaja, regen arra kőteleztenek volna, hogy azok eránt való háládatossagomat, amidőn kűlőmben meg nem mutathatnám; leg alább ezen idegen főldekről is udvarló levelem által tennem alázatossan nyilvánvalóva: de abban hol az egymás baj, hol az a’ gondolat gátolt meg, hogy amidőn a Te[kin]t[e]tes Urnak levelemmel udvarlanék, ugyan akkor egyszersmind a Te[kin]t[e]tes Aszszony eránt való alázatos kőtelességemnek is megfelelnék; mig nem, már továbbá nem hallaszthatván tisztemet, ezennel udvarlani alázatossan mérészlenek. Melly ha olly szerentsés lehet, hogy a’ Te[kin]t[e]tes Aszszonyt maga kivánsága szerént való jo egéssegben tisztelheti: kiváltképpen való őrőmőmnek fogom tartani. Legyen is a Jó Isten a Te[kin]t[e]tes Aszszony s Uri hozza tartozoi egésségenek s’ békessegenek kiszolgáltatoja szivem szerént kivánom. Mitsoda újjsággal kedveskedjem ezen részekről a’ Te[kin]t[e]tes Aszszonynak alig tudhatom, amidőn, valamint masutt, ugy itt is a’ véres hadakozásbeli újjsagoknál egyebek nintsenek, mellyekben a’ Jó Bekesseget ohajtó elméknek kevés győnyőrűsegek lehet, hanemha az illyenekbűl várhatna az ember a Bekesség megkészűlését. Ez talám békessegessebb újjság hogy a’ Portugalliai Király a’ nagyobb Hertzeg kis Aszszonyát, akire fog, avagy tsak akőzőnséges [!] gondolat szerént jővendőben szallani az Ország, Kiralyi verből való Őttse[ne]k*
Az utóbbi négy szó egy kihagyott helyre utólag beszúrva.
férjhez adta, mellyen Lisbonában lévő minden Europai Kiralyok követei nagy őrőmőket mutatták, az egy Apostoli kőveten kivűl, /:kinek ezen dolog, amint mondotta, nem adodott volna annak rendi szerént hireűl:/ mellyet a Király oly nehez neven vett, hogy azon kővetnek, amidőn az Országba meg nem maradhatna, Spanyol főldre kellett által kőltőzni, ha igaz. Az itt való népet ami illeti, mind FerjFia, mind Aszszonya igen tsinossan jár és majd nem egeszszen Frantziassan, azon az edgyen kivűl, hogy az őltőzetekben sem Aranyat, sem ezustőt nem lát az ember, az Ifjabb Aszszonyoknak s’ leanyoknak, főkőtőjőkőn kivűl, de az is igen kitsiny és tsak a fejek tetejét takarja bé, mint Magyar Orszagon is nemellyek viselik, mint ifju Patainé Aszszonyom Oberslajdinant Beleznaine Aszszonyom s’ mások, s’ meg a hajok alkalmaztatasa is majd ugy tettzik, ámbár nintsen megnyirve s’ ugy felfodoritva. A házaik, kűlsokeppen sem rutak ugyan, de belől, igen tiszták s’ tsinossak. A bennek való mobiliak hasonlokeppen nem sokak, de ollyanok, amellyekben jo gustus vagyon, kivált azoknál akik tehetőssebbek akár mitsoda Mester emberek legyenek bátor. Mert az*
a névelő („az”) utólag beszúrva a két szó közé
itt való egész nép, még a leg főbb is kőzottők, vagy Kalmár vagy Fabrikakat tarto, vagy Mester ember. A Kertekben nem kűlőmben győnyőrkődnek, és olly szép ednehany kertet lehet itt latni, hogy akarmelly Német Orszagi városokban sem lehet egy egy helyet*
a szó utolsó betűje erős átírással javítva, eredetileg: „helyek
szebbeket. Az itt való Aszszonyok tőbbire strimfli kőtessel mulattyák magokat s’ varrassal, a ferfiak pedig kiki a maga mesterségét űzi. A Kárton és strimfli Fabrikák leg tőbbek és abbol nagy keresetek vagyon ugy a Papiros tsinalásbul is, mellyet meszsze elhordanak. A Városon kivűl lakók vagy parasztok, a marha tartásban s’ annak tejebűl való sajt tsinálasban foglalatosok, mellybűl nagy hasznok vagyon. Szerettem volna magam is őrőmest látni mikeppen készittik, de mivel itt a városon nints mód benne, még eddig elmaradott. Ezzel amidőn az Aszszonyt Fay Laszloné Aszszonyomat Uri hozzá tartozóival edgyűtt alázatossan tisztelném, magamat megtapasztalt Uri gratiajában tovább is ajánlván maradok
Tekintetes Aszszony
Kiváltkeppen való Jó Patrona Aszszonyom,
az Aszszonynak
alázatos hiv szolgája
Nagy Sámuel m[anu] p[ropria]
Basileában Julii.