Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Nem kitsin meg illetődéssel érzem^* hogy a’ M[é]l[tósá]gos Aszszonnyal ’s Uri Kedvesseivel tsak olly rővid nyájas társalkodásom esheték, szegény hazánkb[an] valo mulatások idejéb[en], és hogy szives egyenes nyájas Uri Társalkodások[na]k hozzám mutatott jeleinek továbra Valo személlyes tapasztalására igéretem szerínt Kolosvárat nem Udvarolhaték a’ M[é]l[tósá]gos Aszszonynak és Uri Kedvesseinek noha a’ vala szándékom hogy Kolosváron lehessek Udvallására a’ M[é]l[tósá]gos Aszszonynak és Uri Kedvesseinek, de abb[an] meg gátaltattam Groff Teleki Samuelné őtsém kissebik fiatskájának egy néhány hetekig tarto Chatharus hideg nyavallyája miatt, a’ melly is szegént azonn nyavajájáb[ól] az Őrők boldogságra által lépteté, gyenge fél esztendős koráb[an] tőllűnk es Ifju Anyának kesergő férje es el repűlt Gyerméke meg kell vallani gyénge=ségít ’s keserűségeit nevelvén, magais hidegleléssel bajlodott, már ugyan Istennek hálá jobb[an] van az ötsem de mind eddig magamis szűkségesnek itéltem tőllők el nem távozni, noha az ők fájdalmok az én fájdalmimot is nevelték mindazon által magok kivánságok szeríntis tőllok nem távozhattam.

Én pedig bátor kodom édes M[é]l[tósá]gos Aszszony barátságos szivel azt kikérni, hogy ha mostanis személlyesen Kolosvárt nem tisztélhettem feltett szándékom szérint a’ M[é]l[tósá]gos Aszszonyt a’vagy tsak ezénn Udvarlo Levelem képzeltessék M[é]l[tósá]gos személlye elött a’ M[é]l[tósá]gos Aszszonyhoz vonszo szives tiszteletémnek égyík jelének, sőt ha ennek utánna is távul lévő személlyemet Kegyés szivenek Udvarlo Levelemmel emlékézetíb[en] meg ujittani kivanom a’ Pesti Postára dirigálván Méltoztassék a’ M[é]l[tósá]gos Aszszony hozzájá és Uri Kedvesseihez Vonszo tiszta tiszteleteimnek tulajdonittani, hogy ha pedig a’ M[é]l[tósá]gos Aszszony Méltoztatik nékem Uri Vállaszszát küldeni erre Méltoztassik dirigálni Postán Debretzen Kolosvár Szeben M[aros]Vásárhelly, mert M[aros]Vásárhellyt veszemki a’ Postárol. Mostan pedig bátorkodom a’ M[é]l[tósá]gos Aszszonytol ki kérni hogy ugy eset értésemre hogy a’ Marha dőgi ellen beszélt volna a’ M[é]l[tósá]gos Aszszony Valami Orvosságot M[aros]Vásárhellyén egy Kovásznai nevű professorrunk előtt, hogy még a’ szilaj Gujánakis agyák énni Vagy az itato Vallujáb[a] teszik méllynek nagy hasznát tapasztalták sokan, ezenn Orvosság miböl állyon elő nem tudták nékem beszélleni, azért Instálom a’ M[é]l[tósá]gos Aszszonyt ezenn Praescriptiot méltoztassék nékem le iratni, miből es mi forman keszittik és hogy kell a’ Marhákot Vele éltetni és azonn irást M[é]l[tósá]gos Leveléb[en] acludálván ale [!] irt Postán M[aros]Vásárhellyre dirigalni, alázatoson botsánatot kérek Edes M[é]l[tósá]gos Aszszony hogy ezzel a’ tsekéllységgel bátorkodtam alkalmatlankodni, M[é]l[tósá]gos személlye elött, de bátoritott engemet a’ M[é]l[tósá]gos Aszszony hozzam mutatott barátságos szivenek indulatya, rais szorultam ha Isten Valami Orvosságot meg szentélne, mert egy nehany Ezér forintokra ménő károkot szénvedtem szamos szarvas Marhaímnak dőge miatt két Esztendőtől fogva ’s Erdéllyi és Magyarországi Gujáimb[a] most ujra ismét elnyomta őket a’ Dőgnek nyavallyája. Semmi Erdéllyi kellemetes ujsággal nem Udvarolhatok edes M[é]l[tósá]gos Aszszony a’ mellyről, botsánatot kérek, a’ M[é]l[tósá]gos Urat Alázatoson tisztelvén a’ M[é]l[tósá]gos Ifju Urat M[é]l[tósá]gos tarsával es kedves égy Pár Gyermekeivel égyűtt szivesen kőszőntőm a’ kis Gedéonkának azt irom hogy olly szépen tugyon nagy Papának nagy Mammának Instálni hogy légyen hozzájok szerentsénk szegény hozánkb[a] gyakrabb[an] ez utánn mind eddig Volt, ugy esmérem ki hogy ha a’ kis Mammája meg nem unt bennűnket Erdéllyb[en] mivel elsőbszőr most volt itten szerentsénk tisztelniűk Uri szemellyét ha ezutann gyakrabb[an] lesz szerentsenk itten tiszteletéhez. Hoszszas Levelemnek alkalmatlansagarol alázatoson engedelmet kervén tavul lévő személlyemet ajánlom a’ M[é]l[tósá]gos Aszszony tapasztalt Gratiájáb[an]. Vagyok és maradok