Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Rolam valo szives meg Emlékezéssit, és Nevem Napjára valo jo kivánsságait, Drága kedves Aszonyom Angyom[na]k, engedelmességel vévén, alázatossan kőszőnőm, és mind azokat a jokat Ezerszer tőkeletes Lélekel viszontagolam; Őrize meg az Ur Isten, Kedves Drága Aszonyom Angyomot, és Uri Házát minden aféle kesserűsségtől, a’ mijeneket tetzet a’ szabadossan Uralkodo Ur Istenek, réám és Kedves véreimre ezen Esztendőben mérni, Szerelmes Szent Fianak Erdeméert. A Kedves Angyom Aszszony hozám Eleitől fogva meg mutatot kegyessége Bátorit, hogy az én le nem irhato kesserűsségem enyhitéssére, az Aszony Angyom Aszszony, és az Ur Kedves Bátyám Uram, hozám valo mint Egy Atyai és Anyai szereteteket és kegyéssegeket, magam[na]k ujában is kűlőnőssen ki kérjem, szint-ugy szivem nagy kesserűsségének enyhitéssével kondolkozván az Urakrol Bátyám Urammékrol, előre képzelvén hogy ezen kéréssemet meg nem vetik s’ engem, nem tsak mind igaz szivel tisztelő atyaffiakat, hanem Leányi Engedelmességel Viseltető szolgálójokat magok kegyességekben meg tartani, és tanátsokal Eleszteni mélóztatnak, melyért bizony háládatlan leni soha nem fogok.

En az Nyáron, meg roszúlt vérem tisztitássára, Radnára a’ savanyu vizre mentem volt, honét hol valami két Hete jűtem ide visza, és már az /: Szebenbe valo osztozássúnk terminussáig :/ jűvő^* jűvő Holnap 22^dik Napjáig iten leszen a’ sogoromnál mulatássom, már az után Télire hol telepedem meg az^* Ur Isten titkában vagyon, őremest olyan Helyre szeretnék meni, a’^* holl az Uramhoz kőzeléb Josseff Bátyám a’ Maramarossi joszágok látássára Szigethre ki ment, de minden orán várjúk Ere felénk valo bé érkezéssét. Mejel midőn szegény meg szomorodot sogorom, két Arvaival egyűt az Aszonyt Kedves Angyom Aszonyt, és az Urat kedves Bátyám Uramot :/ kit én is alázatossan tisztelek :/ szives Atyafiságos szeretetel tisztelné és magát atyafiságokban velem Egyűt Nyugot szivel ajánlaná Holtig valo tiszteletel maradok

[Utóirat a lap bal sarkában (az aláírással párhuzamosan), és a lap alján] Az Iffijú Atyafiakat is minyáján Atyaffiságossan, kőszőntyűk, az én kis Eszterkám az Aszony Angyom Aszony és az ki Bátyám Uram kezeit Ferdinandomal egyűt tsokolván.