En a mely nap ezen levelemet meg irtam s akartam el botsatani kedves NeNem Asszonyhoz meg betegedven agyban estem s keserves
*utána kihúzva: „n” és a következő sor elején újrakezdve
nyavalyakal meg terheltetven ket hetig mindeg fekűtem most kezdek labadozni az isten senkinek ne agyon olyan boldog talan sagot mint a hogy en voltam a dajkamis velem egyűt fekűt s meg most is fekszik alig ha mas dajkara nem kel adnom a gyermeket azolta mindeg mas szoptatya azert is kelet magamat fel tőrnőm hogy nem volt kinek hoza latni it Edes NeNem Asszony eleg nagy isten iteleti van az saskak mijat most epen it van nemis lehet gondolni anak aző sokasagat hanem tsak a ki latya egyebhez nem is lehet hasonlitani hanem az irtoztato sűrű zapor eső
*a szó első betűje átírással javítva; eredetileg: „őső”
hőz s fekete felhőhőz en mar ez jővő holnapban minden nap varom kedves Edes lelkem NeNem Asszonyt en a tőbi atyafijaknak is mind irtam de egy betű valaszokat sem vehetem bar tsak most lehetnek a pesti vasaron kedves Edes NeNem Asszonyal de ha a vasaron nemis bartsak egyszer főrdhetnem meg a budaji főrdőben betegsegemben eszemben jutot ugy tetzet ha aba mehetem volna migyar joban letem volna meg a petzeli veres bor is eszemben jutot volt soha egy tsepet nem tutak kapni meg a Grofnak sem volt ezel maradok kedves NeNem Asszonynak
*az utolsó szótag két utolsó betűje (ak) a szó alá szorítva