HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szentpéteri Erzsébet – Szentpéteri Katalinnak
Cege, 1757. március 15.
Edes kedves Ötsem Aszony

Ajanlom igaz atyafisagos szeretetel valo szolgalatomat kevantam ezen levelememel [!] atyafiságos kötelesegemet teni es meg latogatni kedves Ötsem Aszonyekat*
az utolsó szótag („at”) beszorítva a lapszél elé
mivel mar*
utána kihúzva: „régen”
semit onan kivül nem erthetem kedves Ötsem Aszonyekrol*
utána kihúzva: „nem akarhatom”
mi mostan atyafisagos szolgalatytyokra minyajan jo egesegben vagyunk melyhez hasonlot hogy az Ur Isten halatason kedves edes Ötsem Aszonyekrol szivesen ohajtyuk mar az en fijamis jo es az füz fa paripat derekasan meg nyargalya edes Ötsem Aszszony ha meg Dömsödi ö kigyelme be nem indult volna meltoztasek az en szamomra vetetni vagy ket lat lapos szkofijomot ugyan anyi szkofijom sodorgattast s be kűldeni mivel iten mostan epen nem talalhatni ha pedig ö kigyelme mar be indult volna talam ez utanis adatik alkalmatosag mostan pedig Uram Ö kigyelme kedves Ötsem Aszont velem együt az Urat kedves Sogor Uramat minden aldasokal szivesen tiztelyük nem különben kedves Gedejon Ötsem Uramnakis minyan [!] sok jokat es fris jo egeseget kevanuk ezek utan magamat tapasztalt igaz atyafisagos szeretetiben ajalvan maradok
Kedves edes
Ötsem Aszonynak
Czege 15 Marczi
1757
igaz atyafija
szolgaloja
Szentpeteri Ersebeth