Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Szivemnek valoságos keserüségéböl irhatom kedves edes Eötsém Aszonynak, hogy az Jehovának óltalma alatt az midön tsendes bekességb[en] valek. Ugyan azon szabados Úr tettzése szerint meg illete és meg haborita engemet; Az midön az én szivemnek gyönyörüséget Susánna kedves Leányomat ezen folyó Esztendönek Kis Aszszony Havának 27^dik napjának reggeli 7-8. ora közöt Esztendöt meg haladot sullyos fajdalmai, Vegre pedigh 15^töd napig tartó nehéz betegségi Után ez árnyék világból elete 7^dik Esztendejének hét hetekkel való meg haladásával Lélket magához szollita, nékie ugyan szegénynek várván várt örök bóldogságára, nékem pedigh soha el nem felejthetö örök szomoruságomra. Kinekis meg Hidegedeth Tetemetskeje Koporsóban való tetelit, az ö halalozasának helyén, ugymint az Méhesi Hazunknál kelletett ugyan Hólnapnak 29^dik napján véghez vitetnünk, földb[en] való el takaritasat pedigh ezén Szent Mihály Havának 5^dik Napján Czegei Házunkból a’ Familia szokót Temetö Helyére, Követem pedigh kedves Eötsém Aszont hogy elébb meg nem irhattam, mivel én bizóny szegénynek Halálától fogva, rajta való nagy bánatomért az Ágyat nyomtam s nyomom, En magam látom hogy sem én viszszá nem hozhatom, sem ő ha lehetneis visza nem jöne abból a nágy bóldogságból, és a szér felet való bánattal tsak magamat mint a gyerta fogyasztom; de meg vallom nem tudok magamon eröt és vigasztalást venni. Uram eö kigyelme, és velem edgyütt az Enyimek Attyafiságos indulattál tisztelvén kedves Eötsém Aszszónt az Urral kedves Sógor Urammal és Úri Hazával, kivánnyuk Isten továbra minden szomorú változástól örizze óltalmazza. En pedig magamát és az enyimeket Atyafiúi szeretetiben ajanlott maradok