Ajánlom alázatos szolgalatomat. Várt őrőműnkbűl minémű ne’m várt szomorúságunk kővetkezett le nem irhatom; melyrűl vóltakepen az Aszszonyt e szerint tudossitani bátorkodom, a midőn láttuk hogy Bárczai András Uramnak érdemlett dicsireteivelis, Leanyunkb[an] eő k[e]g[ye]lme iránt semmi hajlandoságot észre nem vehetűnk, az Úr Tiszta Pal Uram altal meg izentűk
*a szó erős átírással javítva, eredetileg: „izentyűk”
, hogy az el kezdet dologrúl tégyen le’, és tovább ne’ terjeszsze’, mert a Leány meg mondotta, hogy semmi kedve eő k[e]g[ye]lmehez nincsen, magával Bárczai Andras Urammal az emlitett Ur nem szolhatot, hanem Bárczai Jóseph Uramnak mondotta meg, eő k[e]g[ye]lme’ pedig a mint a circumstántiák mutattyák Bárczai András Uramnak meg sem mondotta, hanem Szerencsiné Aszszonyommal őszve’ beszélvén arra végzik a dolgot, hogy Szerencsiné Aszszonyom ’s Barczai Josephné Aszszonyom jőjjőnek el meg tudni, miben legyen a dolog, és igyekezzenek azon hogy a Leányom kedvét Ragályi Joseph Uramrúl el ejthessék; amikor már gondolkodni sem tudtunk rólla, hogy több p[ró]bát tegyenek, Ragályi Joseph Uramnakis meg mondottuk, hogy jó remenségben lehet, sőt áldas kivanassal megis nyugottunk Leanyunknak eő k[e]g[ye]lmehez inkább vonszó hajlandoságán; el érkezik Szerencsiné Aszszonyom Bárczai Jósephné Aszszonyommal, tudakozza tőllem, ha Valtottaké jegyet? és adtake kezet? Leanyom Ragályi Joseph Urammal? melyre mondottam hogy még
*a „még” utólag beszúrva a sor fölé
nem. Adtamé Terminust már az iránt? mondottam, hogy nem adtam, en izentemé V[ice] Ispán Uramtúl? mondottam hogy igenis en izentem, mert a Leányt tiz egész nap p[ró]báltuk Feleségemmel együtt, de semmi indúllatott benne’ Bárczai András Uram iránt nem szerezhettűnk, tudakozza tőllem ha szolhate vele’, melyre mondottam hogy szolhat, de’ hogy úgy szóllyon, a mint szóllot aszt meg nem gondolhattam, szolitom a Leanyomat, ’s el jő, oda a hol űltűnk
*ez a részmondat hullámos vonallal kihúzva
, minek előtte szóllot vólna vele’ Szerencsiné Aszszonyom,
*utána kihúzva: „nem”
kértem eő k[e]g[ye]lmeket hogy ne keszerittsek felettéb, mert bannám ha osztan abbúl valami roszsz kővetkezne’, melyre igy felel Bárczai Joseffné Aszszonyom, András Úrtúlis úgy vagyunk el bocsátva hogy ne kenszerittsűk, mondja azomban Leányomnak Szerencsiné Aszszonyom, hogy gondolná meg jobban a dolgot, és váltóztatná szándekat ’s adna jó válaszát Bárczai András Uram iránt, melyre’ a Leányom mondja hogy az tőllem már nem lehet, mert én Ragállyi Joseph Uramon elmémet meg
*utána kihúzva: „nyugtattván”
nyugtattam, és kezemet is be adtam eő k[e]g[ye]lmének, árra mondja Szerencsine Aszszonyom hogy Bárczai András Uramnakis adott kend meg pedig hamarabb kezet, melyre mondotta Leányom, hogy soha sem adott, tőlle kezét Bárczai András Uram nemis kérte, azzal a Leány bé mént a Kiss=Házban, utánna a’ két Aszszony, ott mit beszeltek nem hallottam, hanem hogy sokallottam a mit cselekedtek, ketszeris meg szollitottam, hogy tegyenek le rólla ne kenszerittsék, mert a nap meg fel vólt fel oraig hogy hozza fogtak es ejtszakai 11 oraig zaklatták, mikor osztan tizenegy vólt az óra, mondom a feleségemnek hogy találtasson, fel adatván az étélt nyakat szakasztottam beszedek[ne]k, vacsora után semmit sem szollottak hanem le fekűttek, en Feleségemmel a Leányt kűlőn vészem, ’s tudakozzuk mit beszeltek néki, mondja hogy Ragályi Joseff Uramat gyaláztak, micsoda korhely, részeges, veszekedő, karomkodo, mint aszt Gomban ’s más helyekenis ki mutatta, micsoda tudatlan ’s embertelen tudja az egész Pest Vármegye’ ’s tőbb e felekkel, mondjuk néki hogy a dologrul jól gondolkozna, Barczai András Uramrul efféléket nem hallot, jobb vólna eő k[e]g[ye]lme mellet maradni, de’ csak ki mondotta hogy magán erőt nem vehet haszontalan, valamire adja Isten dolgát Ragályi Joseff Uram mellett meg marad, mely szavaira mondottam néki hogy az Isten álgya meg s adjon néki kívánsága szerint valo egesz őrőmet, ezzel le fekűdtűnk, reggel a mint a Leany mondja aszt mondotta Szerencsine Aszszonyom, hogy a nagy Aszszony aszt mondotta: Heted izint szállyon árra a Gyermekére az Átok, a kit Házábúl Bárczai András Uram kéret, ha hozzá nem megyen, a’ Leány meg dobban, magunk oda be sem vóltunk, kezet ád, ’s jegyet veszen, vasarnap lévén a dolog Templomban mennek, Templom után mondják az Aszszonyok, hogy valami jegyet várnának eő k[e]g[ye]lmekis; Feleségem a Jegyet a Leány kezében adja, a pedig oda adta az Aszszonyoknak, kikk nagy őrőmmel el mentek, el menetelek utan alig mulik el valami idő, a Leany addig kereskedik hogy a mely Levelet a nagy Aszszony irt fel talállya, el olvasván mit irjon a nagy Aszszony, hogy annak adjuk akihez nagyobb kedve leszen, fel űti magát, sir, Kéttségben eséssnek gondolatit forgat elméjében, mellyen a’ Feleségem el rémed, magamatis majd a Guta űt meg búmban, csendessittyűk mindenképen, kemény szókra, ’s fenyegetésreis fakadtam,
*utána kihúzva: „de”
de’ csak ki mondotta hogy a Papnakis ha hitre állityuk meg mondja, hogy ő nem szeretheti, Boldog Isten mit cselekedjem ez Vasarnap vólt,
*utána kihúzva: „Hit”
a Hit le tetelt rendeltűk szeredára, ha el jőnnek majd nagyobb confusio leszen a dologbúl, Hetfűnis csak ne’m estveig csendessitettem, utóllyára magamis meg szántam mert aszt mondotta, hogy néki úgy tettzik mintha a Pokol szája nyitva vólna, es őtet mingyárt el nyeli ha hamissan hitet mond, ne is kenszerittsem mert bizony soha sem cselekeszi. Ugy osztan estve meg indúltam és csak nem egész ejtszaka menvén masnap reggel Bárczára értem, már akkor szinte indúlló felen vóltak Bárczai Uramék, ott meg mondom miért jőttem, ’s kértem hogy talállyúk modját, orvosollyak a dolgot a jegy viszsza kűldésével, legyen az a hire hogy Bárczai Andras Uram adott fel Leanyommal, de’ eő k[e]g[ye]lmek abba a voxban vóltak, hogy meg csendesedik a’ Leány, és az idő meg orvosollya, de ahoz egy csep remenség sem lehet, és már talán Kedve’ sem vólna Bárczai András Uramnakis Leányomhoz mint aszt Puki András Uram mondotta, hanem a jegy tartoztatásával, csupan Ragályi Ferentz Uramon akarja boszszujat tőlteni, mert az egész változást eő k[e]g[ye]lmenek tulajdonittya, noha az én tudtomra bizony lég kissebbet sem cselekedet. Szegény Feleségem pedig e'zen valo bujján annyira van, hogy sem etele, sem alma nincse'n, szem latomast fogy mint a Gyertya, meg irtam Barczai András Uramnakis, hogy ha az Atyafisagos szeretett nem! indittya eő k[e]g[ye]lmet a Keresztyenyi indúllat szanakozásra, ne őllye még szegeny Felesegemet
*eredetileg: „ne őllye még szegenyt” – a „szegenyt” erős átírással „szegeny”-re módosította, és a sor fölé beszúrta: „Felesegemet”.
mas ellen valo indullattyábúl, tekintse’ aszt hogy egye'dűl eő k[e]g[ye]lmehez valo szives indullattyábúl maga őnkint ejtette magát ’s házát ebben a miben vagyon, jó vegét reménlvén,
*a szó „v”-je „y”-ból javítva
mert mihent a Leánya hajlandóságat észre vette Ragállyi Joseff Uramhoz, mingyárt nyakát szakasztotta vólna a dolognak, ha eő k[e]g[ye]lmen kivül más valaki lett volna a Kerő
*az „a Kerő” utólag beszúrva a sor fölé
kihez az az indullattya ném vólt vólna. Énnékem Puki András Uram aszt mondotta, hogy ha az Aszszony fog szóllani Bárczai András Urammal, meg fog tsendessedni, mert eő k[e]g[ye]lme a midőn hozza járt hogy a jegyet viszsza hozza, és semmire sem mehetett vele’, eszt mondotta eő k[e]g[ye]lmenek: Tudom édes Őtsém Uram hogy ha nékem ide nem adjais kend, mihent az Aszszony Radaÿne Aszszonyom k[e]g[ye]lmednek aszt meg mondja hogy erővel szeretni nem lehet, mindjárt viszsza adja kend, mely szavaira el nevette’ magát, ahoz kepest alazatossan instállom az Aszszonyt, méltóztasson magát kőzben vetni és minden leg jobb, ’s leg hamarább való modon ezen dolgot meg csendessiteni, hadd vidullyon meg szegény Feleségem, a kinek már a jártányi erejeis alig van. ezzel az Aszszonyt ’s az Urakat mindnyájan minden alázatossággal tisztellyűk, kivánván szerencses fris jó egésséget, magam is mához egy hetre okvetetlen meg indúllok, minden szerencsére a’ jegyetis el viszem magammal, és akkor a mi ezen Levelembűl ki maradott bővebben meg beszéllem addigis pedig az Aszszony erdemem felett sokszor meg tapasztalt Uri Grátiájáb[an] magamat továbbis alázatossan ajanlom és maradok.