HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szemere László – Szentpéteri Katalinnak
Detk, 1764. augusztus 22.
Kiváltkepen való nagy Jó Aszszonyomnak
az Aszszonynak!
Ajánlom alazatos szolgálatomat. Nagy István Uram Levelébűl értem, hogy az Aszszony irántam való Grátiáját valojáb[an] érdemem felett meg mutatni méltóztatott Úri Agentiájával, mellyert hogy az Úr Isten tégyé szerencsés hoszszú eletűvé az Aszszonyt, alázatos szivel kivánom, már ha az Úr Isten az Aszszony és az Urak farattságát szerencséssé tészi, és azon Fiscalitás nékem resolváltatik, penzrűl kéll gondolkodnom, melly iránt Nagy István Uramnak elölre irtam, hogy ottan szerezni igyekezzén, irja hogy találna eleget ha esmérnének, de minthogy nem esmérnek; hanemha az Úr Caveálni méltóztatik érettem, más modját nem láttya, én azért az Urnak bátorkodtam irni egy Levelet, ’s abban instálni, hogy irántam meg mutatott sokszori Grátiáját ezzelis kegyessen ujjitani méltoztasson, bizony meg mutatom, hogy az Urnak azzal leg kissebb kissebbséget sem fogok okozni, interesset minden hiba nélkűl idejében meg fizetem, és ha az Úr Isten Fátalitás nélkűl való négy esztendőtt békességben enged érnem, a Capitalisbúl is hiszem Istent kevés marad fizetetlenűl, ha pedig a’ Créditor hamarább fogja kivánni, és más módját nem találhatnám, kesz lészek mind eszt a mit vészek, mind pedig egyebb jószágomat; fel áronis mind addig adni, míg szavamnak meg nem felelhetek, az Aszszonytis azért alázatossan instállom, az Ur elött való alázatos instántiámat segilleni méltoztasson,*
utána kihúzva: „és”
Valamint*
eredetileg: „valamint”, a szó első betűje utólag nagybetűre átírva
az*
utólag beszúrva
Úr*
eredetileg a szó helyett az „az” szerepelt, de erős átírással javítva „Úr”-ra
Parancsollya ’s leg jobb formában töllem kivánnya, magamat úgy fogom kőtelezni, és ha nem biznám ez iránt való emberségemhez, ’s annak fundamentomat nem látnám hogy Istenem segedelmével szavamnak meg felelhetek, bizony nem bátorkodnam az Urat es az Aszszonyt ezen Istántziámmal terhelnem. Feleségem az Urakat és az Aszszonyt alázatossan tiszteli, Gyermekeimis mindnyajan csokollyak az Aszszony atyafiságos Úri kezeit, úgy Szeremlei Károly Uram az Aszszonynyal, es itten levő Kedves Úri Házával az Aszszonyt alázatossan revereállyuk, mindnyajan egésségessek vagyunk, vig atyafiságban mulatozunk a valogatott Dinnyék, és külőnős gustussú fő Körtvelyek mellet, eleget sohajtozunk felette, hogy bár csak az Aszszonyéknakis udvarolhatnánk vele, de ha nyersen nem lehet, fogadja Felesegem és Leányom, hogy kőrtvélyt*
utána vastagon kihúzott, olvashatatlan szó, legalább kilenc betű
bőven aszaltat az Aszszony számára is. Ezzel Úri Grátiájában alázatossan ajánlott maradok
Detken 22do Aug[usti] 1764.
Kiváltképen való Nagy Jó Aszszonyom[na]k
az Aszszony[na]k
alázatos szolgája
Szemere László m[anu] p[ropria]