Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ajanlom nagy becsűllettel való alazatos szolgalatomat. Nem ketlem eddig halhatta az Aszszony hogy az Ur Isten szegen tarsomat terhetűl szerencsésen fel szabaditván Ersebeth nevű egy Leanykával meg örvendeztetté; kitis midőn az Aszszony atyafisagos indullatiban ’s Gratiájáb[an] alazatossan ajánlanék, kivánom lehessen az Aszszonynak engedelmes szolgallotskaja, a Gyermek ugyan fris, de szegeny Felesegem eléggé roszszúl vagyon a mellyere’, ez előtt harmad nappal fakadott ki neki a bal mellye’ egy lyukkal mellynek igen nagy fajdalmát szenyvedte’ mig ki nem fakadott, mar most ugyan kevessé kőnnyebben viseli. A Gyóltsot és Abroszoknak valot Bartolomeides Uram kezeben adtam, a Czernát el hiszem vette az Aszszony, mellyet meg Septemberben Faÿ György Uramtúl el kűldőttem. Installok alázatossan az Aszszonynal annak a roszsz kukta fitzkonak ha nadragja meg rongyollot vólna, meltoztasson az Aszszony néki vetetni, az árát alázatos kőszőnettel meg téritem, itten ugyan szabattam néki de a szabó, el nem keszitette’, ha el készűl esztis valami alkalmatossaggal el fogom neki kűldeni. Ezzel midőn Felesegem az Aszszonyt velem eggyütt az Urat és kedves Ötsém Uramat alazatossan tisztelné, és Gyermekeimis minnyajan atyafisagos Uri kezeit az Aszszonynak és az Urak[na]k alazatossan csokolnak, az Aszszony erdemem felett tapasztalt atyafisagos Uri Gratiajaban] valo tovabbi magam ajánlásaval maradok