Címzés: Az en kedves Leanyomnak Nemzetes Szentpeteri Katanak Anyai szeretettel Iram
Ludany
Isten sok Jokal Aldyon meg edes
kedves Leanyom
Az edes Fijam Uram Leveleböl ertem edes Leanyom hogy midön szived örömevel vartat hogy az Ur Isten az te mehednek gyömöltsevel tegedet meg fog aldani de az Ur Isten az irant valo remengedben [!] meg szomoritot Kit magamis nagy ohajtasal vartam hogy az en Istenem az en keserves Arvasagomban mint hogy masban nemis lehetven vidamsa [!] az en szivemnek hanem az en kedves Gyermekimben hogy őrvendetes hir halasal fogja
*tintapaca a szó második felén
vidamitani az en szivemet a mint hogy vagyokis uly remensegben hogy az en Istenem
*tintapaca a szó elején
fel
*tintapaca a szó első betűjén
valtya az te mostani szomorosagodat s engemet is meg örvendeztet nem sok idő molva felőled valo őrvedetes hirnek halasaval bizonytalan dolgon nemis ilik feleteb bankodni en magamis voltam olyan alapotal de az Ur Isten nekem hamar vigasztalas Nyuytot az olyan alapotyok utan az Aszszonyemberek hamar viselösen esnek tsak az Ur Isten egeseget adyon edes Leanyom hogy Jol ki tisztolhas ha nekőnk Lattzikis
*erős átírással javítva
Isten latogatasanak is az te mostani alapotot az Ur maga egyedöl todya mindeneket mi vegre tselekeszik kivanonom [!] edes Leanyom hogy az en Istenem mostani erötelensegedben gyogyitson hamar idön halatason velem felöled örvendetes hirt ezel az en Istenem oltalmaban ajanlolaklak
*a szó a sor végére esik, és az utolsó, kicsit összenyomorított szótagot Szemere Kata kihúzta, és inkább folytatta új sorban
edes kedves Leanyom
Jot kivano edes Anyad
[Sajó] Sz[ent] peter 4 Detzember
1740
Arva Szemere Kata
Aszszonyom Anyam tegnapi napon ment Losontzra inet Szemereről Jőtek eő K[e]g[ye]lmek