Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Minthogy egy levél irás kevesbűl áll; tartozó alázatos kötelességem szerint ez egyűgyű Levelemet kivántam botsatani az Asszonyhoz, mellyben már nem panaszolkodom, minthogy a Tekintetes Úr levelébe talám kelletinel többet panaszolkodtam, máskéntis az én nyakamat meg törte a’ járom ezen az idegen földön. Én Tekintetes Asszony már ennek a’ Földnek úgy neki szoktam mint a’ tormába esett féreg. hálá légyen Istennek mind eddig jó egészségem vólt; még tsak a’ fejem sem fájtt; ha két három Tanitót nem szeretnék itten eddig régen ide hagytam vólna ezt a’ Főldet. Itt felette keves jó ’s emberséges ember lakik. Pénzért elég Barátot talál az ember, de ingyen egyet sem. Az élés módja, (a’ mint talám másszoris irtam:) tsudálatos. Tavaszkor és nyárba tőbbnyire fűstőltt húsokkal élűnk, melly fűstőltt hús drágalatos comedentia annak a’ ki szereti. Ha a’ Tekintetes Asszony meg akarja Szakátsait tanittatni imé meg irom a’ fűstőltt hús készitésének módját. Octoberbe, Novemberbe meg vesznek egynehány font húst a’ Belgák, a’ gazdagabbak fél marhátis, osztán űstőkre hánnyák, megfőzik, kéménybe fel aggattyák, Májusba, ’s Aprilisbe le szedik, fel adják az Asztalra, papiros módjára el vagdallyák, ’s melléje mústárt is, adnak, a’ Mustár tsinálásat pedig nem czifrázzak úgy mint Magyar Országon; hanem elő vesznek egy fa tálat belé vetnek egynehány szem mustárt mellyet egy vaj vagy marvány golyobissal a’ tálba meg törnek, tejjel fel eresztik, ’s fel adják. ’E kedves étel itt a’ Nagy Uraknál is, de én akár soha se látnám. Télre ’s Őszre kelvén Júh hússal élűnk, mellyet egy nagy fazékba bé vetnek, eső vizet tőltének reá, valahogy meg sozzák, meg főzik, de meg nem abárollyak, a’ jó riskását azzal bűntetik meg hogy az illyen Juh hussal meg főzik; hogy pedig a’ Juh hús szaga el mennyen, hólmi bűrkőt, vagy mit hánynak a’ levébe, mert én (: noha Philosophús vagyok :) mind eddig is ki nem tanúlhattam, mitsoda ritka plánta lehet ez; igy meg készitvén a’ Juh húst fel adjak ’s eszi a’ kinek kell. Télbe ’s Őszkór hideg főtt Tehen hust is eszűnk. egy rakás húst meg főz a’ Gazdánk, ’s mig tartt benne fel adja mustárral; mikor Tavaszt érez az illyen hús gyakran a’ fűvekkel egyűtt ki zöldellik az az meg zőldűl és meg bűdősodik, ekkor a’ Gazda mélly bőlcsessége szerint lére hányattya az illy bűdős húst, hagymát aprittat belé hogy a’ szagát el űsse; de ha rozmarint apritna is belé bűdős vólna az.

Martiusnak végitől fogva majd September végéig borjú hússal élűnk, de azt is el rontyák, mert tsak ugy főzik mint a’ juh hust, neha meg sűtik, nem nyárson, hanem kemenczébe mint a’ kenyeret. Sok vólna mindent le irni. Illyen főldőn bujdosunk mi Tekintetes Asszony. Nemellyikűnk meg únnya, nemellyikűnk eltűr minden nyomoruságot. Nekem már ha jól van is dolgom, ha rosszúl van is, mind egy. Ha a’ jót el vettem Istentől, hogyne venném el a’ gonoszt? Semmivel nem gondolok, az én életemis énnékem nem drága, tsak hogy futásomat el végezhessem. Semmi emlekezetre méltó újságot nem irhatok; hanem hogy az el múltt héten egy Leovárdia nevű Városban, (: melly ide hat orányi föld :) a’ tömlöcz ház a’melly igen nagy Epűlet vólt, meg egett, őtt rabot a’ kő fal el temetett, a’ tőbbi el szaladott; ez a’ Tartomány vallott abba az égésbe tőbbet húsz ezer forint kárnál. Constantzinapolyba lett nagy föld indúlást hallhatta a’ Tek.[intetes] Asszony, ide úgy irtak hogy tiz ezer ember nyelettetett vólna el a’ főld indúlás miatt; még most is nintsen szűneti a’ föld indúlásnak. Bé zárom már levelemet, ’s ajánlván a’ Tek.[intetes] Asszonyt az Isteni faradhatatlan gondviselésre Gedeon Úrfinak az Istennek félelmeben ’s a’ tisztességes Tudományokba boldog elö menetelt kivánván, vagyok