Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Igen sietvén sógor Putnoki Imre Uram, mostan nem irhattam sem sógor Ragalyi Ferentz Uramnak, sem pedig Otsém Szentpéteri Samuel Uramnak, hanem az jővő Postán bizonyossan irok, mellyrűl megkővetvén eo Kegyelmeket, szómmal az Asszonyokkal Húgom Asszonyékkal edgyűtt, igaz atyafiságos tisztelettel kőszőntsd; és mond meg, hogy azon tudva lévő Osztály ha tsak az őtt Linea kőzőtt valois, bár meg nem az Terminuson itt lehetne, hogy az masikra lehetne evocáltatni, az Evictorokat; lehetetlen hogy vagy Szemere Miklósné, vagy Batzine, vagy Nikhazine Asszonyomnál meg ne legyen, kikis, mivel az ott Lineanak edgyűtt ujjabb recursussa leszen Szemere Adam Urra, nem gondolván, hogy avagy tsak az magok hasznaertis ki ne adnák; mellyre nézve inkább nyilván meg kellene vallani, hogy mi ugyan kéntelenek leszűnk az Asszonyokat evocaltatni, de nem olly véggel hogy artani kivánnánk, hanem mivel igy kelletik gradusonként menni, az Szemere más Lineabul való Urak evictiojára; ha pedig őnként minden evocatiom nélkül comparealnak az Asszonyok, annál jobban fogjuk szeretni. Plenipotenariustis kellene Ötsém Szentpeteri Samuel Uramnak vallani, de nem engem, mivel interessatus vagyok, mert Batyam Fay László Uram azt mondgya, hogy eo K[e]g[ye]lme nem Plenipotentiabimus, holott én bizony mindenkor annak tartottam. Szeremlei Uraimek levelétis meg kűldőm, mellyben az mi az Hegymegi dolgot illeti ennékem ahoz nem sok kedvem van, resszerint hogy annyiban magunkat nem avathattyuk, résszerint, hogy vagyon Hegymeg vagy harom Melyfőldre Lossontzhoz, mindazonáltal beszelgethetűnk egy más kőzőtt iránta.

Az Aranyast es 20 Atalag Asszuszőllő bort kér^* tizennyóltz–tizennyóltz aranyakat, mellyért mindgyárt meg fizet, de őrőmest valógatva nem adnam, mellyrul ird teis akaratodat. Harangoznak az Templomban, Putnoki Uram lovon nyeregben, tőbbet azért nem irhatok, hanem hogy vagyok hóltomig