Edes Szivem.
Már nagy nehezen Pénzre szert tettem ugyan mivel Vasadi és Lebi Reszemnek egy darabjat el adtam, mellybul nem tsak az Szentivanyi pénze potolodhatik ki, hanem Rotlinál lévő Ezer Tallérbul álló adósságotis ki fizethetem, sőtt Komiati és Darvas Pál Uraiméknakis Auctiót adhatok; de mivel hogy még az pénz kezemnél nintsen, hanem tsak az Űnnepekre adgyak meg, már kéntelen vagyok az Űnnepeket itt tőlteni. Az borokat már Bétsben kűldőttem de még vissza nem jőttek az Budai kotsisok. Hogy az Ikladi és Petzeli szénát el adhassuk, ugy gondolkozom hogy az Ikladi kis ménest Ludányban hajtatom, az Gőbőlybeli marhát pedig Sőregre, mint hogy ottan Fatavits mind sózásokra, mind szénázásokra, talám jobban fog vigyázni. Az Unnepek után ha Isten éltett Komiati Uram felé vévén útamat, reménlem még az uj Esztendő előtt meg latlak benneteket, kivánván hogy jo egessegben talalhassalak. Ezzel Maradok
Edes Szivem
Igazan szerető Társod
Ráday Gedeon m[anu] p[ropria]
Petzel. 22. Dec[embris]
1750.
P.S. Mint hogy az útra felettebb panaszolkodtak az Jobbagyok, úgy hogy ha Ikladon az Béresek némellyiket ki nem vontatták volna, talám ide sem tudtak vólna jőni, azert kőlest tsak negy kilát kűldottem hazi szűkségre, mivel nemely szekér az űres szekeretis allig viszi haza. Sert pedig Kosuth hirem nélkul ket hordóval tett fel, en tsak edgyet mondottam.