Edes Szivem!
En allig fogok hamarébb Szentpéterre vissza mehetni hanemha Febr[uar] 15dik napja felé, már az surányi Lakadalomra nézve sem szükség sietni, minthogy Gosztonyiné Asszonyomnak nem lévén kedve az Lakadalmaskodáshoz, már tsak a nélkűl fogják el vinni; masként Tassine Asszonyom igen haragszik, kivált hogy Nemetirűl és nem Suránybul fogják haza vinni.
Midőn ezekrűl igéretem szerint tudositanálak, edgyszersmind akartam valamelly Mustratskákatis kűldeni; Az melly Papiroskában őtt van, azok kőzőtt, az melly Rósa szinű fejérrel tarkás vagyon, annak utolsó ára 5. garas hijján négy forint, az tőbbinek pedig mindnyájának
*a „mindnyájának” utólag beszúrva a sor fölé
az ara három három forint, noha azokat talám óltsóbbannis meg lehetne ejteni. Igaz dolog hogy ez ő vidám szinére nézve legg szebb kőztők, az rósa szinű tarka, joságok pedig alkalmasint egyiransó, az világos Zőldőn kivűl melly leg alábvalónak láttszik. Az rósa szinű tarka után, ennékem legg inkább tettszene az Olaj szinu tarka, /: mellyis sokkal szebb darabba, mint igy mustrában :/ vagy pedig az egy szinű Rósa szinű Croditur, kivált jóságára nézve, mellyis az szinére nézve dragabb más Krodituroknál. Az tarkákon, nagy, mostani módi viragok vagynak. Más Papiroskában három egy szinű Kamuka vagyon, azok kőzűl egyiknek egyiknek ára negyedfél forint, de meg vallom, hogy nékem az első papirosban való mustrák, jobban tettszenek, kivált az három, mellyekrűl szollottam.
Ezek az Mustrák mind tsak Pestrűl valók, minthogy az Duna tsak éppen azon ejjel fagyott bé, az mellyen ott voltam, és igy nem mertem által menni, noha mindgyárt az nap, /: mellyen nem győzők tsudálkozni, :/ azon az egy etzakai fagyáson, tőbb ment által két száz embernél, már most azt mongyák hogy szekerrelis járják, és igy már Budannis kerestethetek Bilanszkinál. Az Asszonynak Asszonyom Anyámnak fiui alázatos engedelmességgel való szolgalatomat ajánlom, nem kűlőmben igaz atyafisággal kőszőntom mind kőzőnségessen az atyafiakat. Az kis Fiatskámrul mint legyen tudósits Edes szivem, ezen bizonyos ember vissza jovésevel, Ezzel magamat igaz szeretetedben ajánlván maradok
Edesem
Igazan szerető Társod
Ráday Gedeon m[anu] p[ro]p[ria]
Petzel. 1. Febr[uarii] 1743.