Címzés: a Ma Chere Catherine, a sa Chambre
Édesem!
Papirosra le nem tehető őrommel vettem, K[e]g[ye]lmed 22 Octobris irt édes levelét, édesdedenis olvastam által, minthogy édes szókkal ugyan rakva vólt.
Nem kétlem, hogy ne vette volna K[e]g[ye]lmedis Hugom Aszszonytúl Fáy Lászlóné Aszszonyomtúl irott levelemet, s arrúl sem kételkedem, hogy az midőn benne fel tett bútsúzó szavaimat olvasta, ne botsátott vólna K[e]g[ye]lmed /: szabad légyen édesem igy reménleni :/ Béts felé edgy két sohajtást. Hogy ezt reménlyem, az magam példája biztat legg inkább, mert valamikor K[e]g[ye]lmednek irok, lehetetlen meg tartózkodnom, bár akarmint őszve tsatollyamis az számat, hogy edgy két sohájtás lopvais ki ne szőkjőn. Hogy az bujdosó levelem kézhez érkezett, azon őrvendek, hanem azon tsudálkozom, hogy K[e]g[ye]lmed az Bétsi viznek, nagyobb hathatósságot akar tulajdonitani az Budainál, holott ugyan azon egy Duna folly Bétsnél, az mely Budánál, sőt még az Apatheiabannis, Bétsbűl hozattyák az szereket az Pestiek, bizony el lehet gondolni, hogy ha Pesten ereje nints, szintúgy nem lészen Bétsben. De ez tréfa; hanem ez az igasság, hogy K[e]g[ye]lmedrűl tsak edgy szem pillantássigis el nem felejtkezhetik, az K[e]g[ye]lmedrűl szűntelen gondolkozó
Raday Gedeon
M[anu] p[ropri]a
Béts. 4. Nov[embris] 1736.