Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Minapi alázatos instantiamat ittenis ujjitom, ezen az edgyen azokon kivülis installok mint hogy jövö Pünkösd Havára a Te[kin]t[e]tes Nemes Vármegye Törvényszéket rendélt kintelen vagyok egy nappal meg előzni és nem hatodik Napjára hanem Ötödikre meg irt Pünkösd Havának alázza meg az Aszszóny Magat had szegény Radai Gedeon Urnakis több ideje légyen az utazásra, és Szöllöknekis meg visgállasara, alázatosan installom az Aszszónyt méltoztasson az Aszszóny Csoma Ur[amna]k is jelenteni hogy eö kegyelmeis egy Nappal hamarabb jüjjön, Ha Mernék azzalis alkalmatlankodnám hogy az Aszszony a Justina edes Anyánakis jelenné meg Más Levelet irta[m] volna de siet Dánts László Ur[am] Mért szüksége vagyon a penzre, Én pedig Mostánis az Én kedves Eötse[m] Uramért installok, bizony tudom kipotollya ezt kis idejet bár kerdezze meg az Aszszony magátul Dánts Laszlo Ur[am] epen hinni sem akárta hogy a Groffne penze itten ne vólna minthogy az Ur Sógor Ur[am] mind szoval mind Levelében assecurálta eö kegyelmét, Én meg vallom sajnállom Magamis szegénykét mert tsak Nekem imputallya azt tartya Én vagyok az oka. Én eö kégyelmének azt javaslottam hogy külgyön Charta beankat minthogy most a Contractust sem Maga sem az Aszszony nem subscribahattya, de igy jo lészen ugyishogy az elsö Contactusis Nalam vagyon tsak ugy vegeztem eö kegyelmével hogy mikor a többit ki fizettyük akkor tsinallyunk mas Contractust. Az Isten meg álgya az Aszszónyt ha segit szégenyen Mert most Szent György Napja lévén nemelly Portioknak a Napja epen nagy kart fog vallani ha ell mulik, ha az Aszszóny mas penzbül be tenne Már a Groffne reszerül keszen vagyon az ezer for[int], az Úr Magának Dánts Ur[amna]k meg irta de nékemis ugyis tartom Mert az Ur ha oda vagyon ell hozza de ha ezeret nem adhatna az Aszszóny tsak Öttszazatis, ha pedig semmikepen nem telhetne tudom ugy tett rendelést hogy Petzelreis ell mennyen az Embere, ha ell mégyen ezen Levelemet méltoztasson az Aszszóny meg küldeni, de bár a Mas Levelémetis venne az Ur. Feleségem s’ Gyermékim alázatosan köszöntvén az Asz[szony]t vel[em] edgyutt az Én kedves Eötsem Ur[ama]t Én pedig Mar[adok]