HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Nagy Sámuel – Szentpéteri Katalinnak
Bécs, 1774. március 25.
Tekintetes Aszszony
Bizodalmas Draga Nagy Aszszonyom!
Az Iffjú Uraknak szinte mostanra adván orát M[éltósá]gos Grof fő Cameraria Vasquezne, maga az Iffjú Ur nem tudosithatta a T[ekin]t[e]tes Urakat, azonban nem akarván tsak egy nappal is hallasztani a T[ekin]t[e]tes Urak tudosittatasát: requiralni meltóztatott, hogy ha T[ekin]t[e]tes Aszszonyt csupan arról tudosittanam, hogy Isten kegyelméből mind ketten friss egessegbe vagynak és a Dilisanszon kűldőtt penzt is mai napon hiba nelkűl vették. A leg közelebbi ugymint a Penteki Postával maga is fogja az Iffju Ur tudosittatni a T[ekintetes] Urekat minden szukséges dolgokról. Tsokolják addig is mind ketten az Iffju Urak a T[ekintetes] Urak kezeit.
Egy szoval jelenthetem alázatossan, hogy a mult hetfűn az Iffju Úr ő Felsegenek audientián vólt és igen kegyelmesnek találta: leg alább is tett egy fertaly órát, amig benn mulatott. Benn letéről maga bővebben fogja a T[ekintetes] Urakat az Ur tudosittani a kőzelebbi Postan.
Kedves Felesegem is, ki az itt való aërhez nehezetskén szokhatik, ugy hogy majd egész felerkezesűnktől fogva alig szamlalhatott egy, vagy kissebb vagy nagyobb valtozas nelkűl való napot, a’ T[ekin]t[e]tes Aszszony kezeit alázatossan tsokolja a T[ekintetes] Nagy Urat pedig nagy alazatossaggal tiszteli, mellyhez én is magam alázatos tiszteletit ragasztván, megtapasztalt Uri gratiájába[n] alazatossan ajánlott maradok
A Tekintetes Aszszonynak
Béts 25. Mar[tii]
1774.
alázatos Szolgája
Nagy Samuel m[anu] p[ro]p[ria]


Boríték: de Vienne à Madame Madame Catherine de Ráday, neé de Szentpéteri a’ present.
Par Ofen a’ Petzelÿ
abzugeben im Majtinischen Haus*
„leadandó a Majtényi-féle házban” (német). Utána áthúzva: „Pest”


P.S. Az Ur Fay Andras Uram bizott reank valamelly Ezestnek ujj ezűstel való feltseréltesét: az egesz tractárol vagy Őtvőssel való alkuról tudositottam a Kerepesi Postan, varvan azolta minden Postan valaszat, hogy tudhattuk volna magunkat mihez tartani, de még eddig sem vehettük. Kereti azért kedves Felesegem, ki velem edgyűtt azon Urat az Aszszonnyal edgyűtt atyafisagossan tiszteli, hogy tudosittasat, ha lehet ne hallaszsza, minthogy meg ez előtt egy holnappal tudositottam vólt és az őtvős is várja igen a feleletet.