Tekéntetes Nagy Aszszonyom!
Midőn a’ Tekéntetes Aszszony Attyafiai az Aszszony igaz Jussait rendes időben ki adni nem akarták, fájt nagyon az Aszszonynak, egész a’ boszszúságig, sőtt fajt a’ T[ekinte]tes Urnak is, ’s engemet valasztott azon rendetlen tartóztatásnak elháritására: Szolgáltam is olly szivessen, a’ mellynél szivessebben szolgálni nem lehetett, még pedig olly bajok kőzott, hogy sokszor Szemere László Urammal, sőtt magával is a’ Tekentetes Úrral tőbb bajom volt, mint az ellenkező felekkel: Úgy hogy ha más tekintet nem, az abbol vett haszon ugyan soha sem vitt volna arra, hogy magamat annyi bajra ’s útálatra ki tégyem. De én minden tekéntetett félre tettem, ’s fottig igazán Szolgáltam.
Most már az Isten magamat juttasztott illyen bajra, a’ midőn feleségem Jussa iránt nem boldogúlhatok, ’s kell készűletett tennem, hogy igasságtalan áll orczás fogásaikat feleségem Testvéreinek el oszlathassam és se[m]mivé tégyem.
Erre szűkséges volt a’ Tekentetes Úrtúl is egy kerdest tennem, a’ mint tettem is: de a’ mellyre tegnap olly csudálatos választ vettem, a’ mellyen eléggé bámúlni sem tudok.
Mert azon kivűl hogy abbúl meg kellett esmérnem, melly minden tekintet nélkül való légyen, sok esztendöi erőlkődésem,
*A névelő előtt egy betű kivakarva
’a most kérdesben forgó Baratsi dologban is sokszor Nogradbúl kőltséges Ketskemétre való le maszkálásom ’s munkám annyira el felejtetett, hogy még tsak meg se esmértessék, hanem olly alá való allapatra Szoritassék, a’ mit én magam semminél semmibnek tartok.
Nem azért panaszlom a’ Tekéntetes Aszszonynak, hogy választ várjak már a’ T[ekinte]tes Úrtúl, mert azt nem tsak nem várom, de minek utánna illy ótsóva lettem mint már tőbszőr is tapasztaltam, ez után éppen nem alkalmatlankodom, ezt mind az által nem álhattam hogy ne jelentsem, ha bár akár melly ostoba legyek is, de ennyi Politicát által látok.
Mért kellett Szűkségtelen dolgoknak elő Számlálásával úgy bé telni a’ papirosnak, hogy osztán semmi hely ne maradgyon arra, hogy én tsak egy Szóbúl álló valaszt nyerhessek az iránt, a’ mi iránt kérdest tettem tudni illik a’ rajta fekvő Pénzrül, holott abban az Urnak semmi kára nem forog.
Ugy tartom pedig ’s el hitettem magamal hogy a’ mikor az én tsak tsupa Barats ki vételében tett Szolgálatom, igy el temettetett hogy az már meg se esmértessék, a’ Sogoraimtúl vett tsekely haszon pedig olly igen hathatos, hogy nékem tsak azt se legyen szabad tudnom az mibül állyon, nem vétethetem talám itéletben én is, ha tovább oda nem nézek a’ Baratsi dologban a’ hová eddig neztem, ’s az hol minden munkám el vesztettem. Mert kivált azt lehetetlen szenvednem a’ mit tsevegnek a’ Sógoraim az Úrtúl vett bizodalmokbúl, kivált már most mi ólta az Úr onnét megh tért: A’ kiket noha az Úr nem esmér tsak látott, azonban eleiben tészi régi alázatos Szolgájának, a’ Kinek ott is a’ Jussa /: ha semmi Szolgálatott nem tett volna is :/ hasonló.
Midőn pedig alázatos engedelmet kérnék hogy ez fajdalmambúl buzdúlt panaszom a’ Tekentetes Aszszonynak a’ maga Ügyének peldájában batorkodtam elő adni. Gratiájában alazatossan ajánlott vagyok
A’ Tekéntetes Aszszony[na]k
FNyáregyház 3a May [1]776
Nagy betsűlettel való alazatos
Szolgája. Lázár István m[anu] p[ropria]
Boríték: Tekentetes Nemes és Nemzetes Szentpétery Szentpétery Kata Aszszonynak: T[ekin]t[e]tes Nemzetes Vitéz /eő/ Ráday Ráday Gedeon Úr Kedves Életet [!] Párjá[na]k Nekem Nagy Aszszonyomnak alázatossan irám
Petzelre://: