Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Ha fel gondolom elmémmel a M[é]l[tósá]gos aszszony[na]k, minden érdemem felett hozzám nyujtani méltóztatott kegyelmeit, fajdalomal esmérem, hogy azokat tsak leg kissebb részben is viszontagolhatni, elégségesnek magamat nem találom; Tetézi, mind azon kegyességeit a M[é]l[tósá]gos aszszony, szomorú nevem napjához járúlt kegyes aggratulatiojával, mellyért magamat Lábaihoz hajtván, drága kezeit mélységes tisztelettel tsókolom: óhajtván viszontag buzgó szivvel, hogy a Felséges Isten a M[é]l[tósá]gos aszszonyt, ’s egész Uri Házát, Uri tellyes Contentumi szerént való Lelki ’s Testi áldásaival szeresse, és hoszszas vig napok[na]k, szinte a tellyes meg elégedésig való él érésével, meg szűnés nélkűl örvendeztesse; melyben én minden bóldogságomat helyheztetem: esedezvén egyedűl, hogy engemet a M[é]l[tósá]gos aszszony kegyes malasztiban meg tartani méltoztasson, mint aki magamat a T[ekinte]tes nagy Ur, ’s meltságos aszszony nagysagod[na]k, örökös al[á]z[a]tos engedelemmel való tiszteletire fel ajánlottam, és életem fogytáig vagyok is