Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Gyakori Levelemmel ha unalmat szereznék is a M[é]l[tósá]gos aszszony[na]k méltóztasson maga tulajdon kegyességének tulajdonitani, mellyel engemet Nagyságod életem fogytáig változhatatlan tiszteletire le kötelezett. Annál fogva batorkodom a M[é]l[tósá]gos aszszony[na]k jelenteni; hogy most 23^dik napján ezen Hólnap[na]k elébbi Tábor Helyünket meg változtatván három mér földnyire elébb mozdúltunk, mellyel nyughatatlanságunk is annyira nevekedett, hogy ejjel nappal fegyverben vagyunk, a nagy nyughatatlanság már majdan annyira erött vett rajtunk, hogy alig mozgung. Mai napon a Prussus Táborából eleinkben ki marcherozott, és egynehány Helységeket ki akara rabolni, azért is a Tábori Strasainkat bé kergette nagy ágyúzással, de ő reá is a milyeink sürün agyúzván nem igen mehetett elő szándékjáb[an], mely kemény ágyúzás mind két részről regveli 5 Orától fogva, egész 11 Oráig tartott, nékűnk tsak a nézésében, és halgatásában vala gyönyörüségűnk. Ezen a mi Országunkon a nagy melegek után hirtelen oly hüvös idökre fordúlt a Levegö ég, hogy nappal is el lehet a bundának melegét bizvást szenvedni, a mellet, oly felette nagy szélvések járnak, hogy majd tsak nem fel forgattya az embert. Vala szerentsém itten Brockhaußen Regementjebeli Daniel ober Leut[nant] Urral meg esmerkednem, egy más mellet Táborazván gyakorta van szerentsém hozzája, ’s együt létünkben a M[é]l[tósá]gos aszszonyt ’s Uri Házát gyakori emlékezetünkkel tiszteljük, mely is nékem leg kedvessebb idő töltésem, a midön a M[é]l[tósá]gos aszszony[na]k, hatsak gondolatomban is, drága kezeit tsókolhatom. Bátorkodvan a T[ekinte]tes nagy Urhoz al[á]z[a]tos tiszteletemet nyujtani, magamat /’s ha szabad mondanom :/ kedvesemet, a M[é]l[tósá]gos aszszony[na]k kegyess malasztiban al[á]z[ato]san ajalván, örökös al[á]z[a]tos tisztelettel, életem fogytáig vagyok