HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
V. Hodossy Sámuel kapitány – Szentpéteri Katalinnak
Gejtemici tábor, 1778. július 6.
Méltósagos Aszszony!
Nékem erdemem felett való Drága Nagy Aszszonyom!
Tsak igen nagy siettséggel térgyen álva, batorkodom a M[é]l[tosa]gos Aszszony kegyes kezeit ezen érdemetlen Levelem[m]el al[á]z[a]tos engedelem[m]el tsókólni; Irhatom a M[é]l[tósá]gos aszszony[na]k, hogy imár a Haború bizonyos, és tégnap regvel kilencz órakor a Prussus király Náckhod nevü Cseh országi Városnál 50 ezer emberel bé jött,*
A bajor örökösödési háború kitöréséről van szó; II. Frigyes porosz uralkodó csapatai bevonultak Csehországba.
és az ott való népeinkket, a kik igen kevesek vóltak el ijesztette, miis akik itten együt vóltunk az ejtzaka 12 orakor el indúltunk, és sebessen marchírozunk, ezen kéz tsókoló al[á]z[a]tos Levelemet tsak a térdemen az déli étetes alat bátorkodom, ily motskossan girbén gurban, a M[é]l[tósá]gos aszszony al[á]z[a]tos tiszteletire botsájtani, Ugy vélem hogy három négy nap alat el jutunk a melegére ’s akik most közzülűnk nem gondolják, talan, el kőltöznek az örökkevaloságra, azért, ha a Nagy Isten ne talán az én, a nélkül is szomoru életemet is meg elégelte vólna, ’s Szent Országában magához szólitna draga kegyessége szerent a M[é]l[tósá]gos aszszony ’s m[é]l[tósá]gos egész Uri Ház, az én együgyüsegemet kepességei zerént el felejtvén, drága kegyelmemék [!] Arjával el mosni méltoztassanak, ’s mint tsak egyedül az egész M[é]l[tósá]gos Uri Háznak örökös változhatatlan hóltig való tiszteletre fel szentelt al[á]z[a]tos szolgájáról emlékezni méltoztassanak
Ha pedig a nagy kegyelmű Szent Ur Isten életem[ne]k kedvezénd, nints viszontagság, mely engem örökös tiszteletitől,*
A szó elején elmosódott a tinta, bizonytalan olvasat
a M[é]l[tósá]gos Uri Háznak, el rettentsen, ’s tántoritson. Amint is a T[ekinte]tes nagy urat, ’s egész M[é]l[tósá]gos Uri házat al[á]z[ato]s kéz tsókolással tisztelnem, ’s nagysagod[na]k m[é]l[tósá]gos kezeit al[á]z[ato]san tsokólnám, az én egyetlen egyemet magam[m]al edgyűt kegyességib[en] nagysagod[na]k al[ázato]san ajánlom, és örökös tisztelettel eletem fogytáig vagyok
a M[é]l[tósá]gos nagy aszszony[na]k
al[á]z[a]tos szomorú szolg[á]ja
V. Hodossy m[anu]p[ro]p[ri]a
Kapit[any]
Igen sietve a Gejtemiczi Táborb[an] die 6ta Julÿ
[1]778