Barátom! Mivel […] hivatalos és személyes elfoglaltságaim miatt kénytelen voltam távol lenni otthonomtól, nem előbb, csak visszatérésemkor, azaz ma kaptam meg folyó év szeptember 28-án hozzám küldött leveledet, s nem csekély örömmel olvastam benne dicsőítésemet; azért tölt el az öröm, mert leveledben megtalálom a régi latinság valamennyi elragadó értékét, melyek engem, akinek egyébként szívügyem a magyar ékesen szólás ápolása, módfelett gyönyörködtetnek, [… … … …] az irodalommal foglalkozó emberek iránt […], akik nemcsak reményünket erősítik meg, akik egy nem eléggé járt úton haladunk (ez érdem legyen hazánkban!), hanem édes vigasztalást is [… …]: Ők voltak, akik szívvel-lélekkel iparkodtak, hogy téged, a hozzád hasonlókat és a haza egész ifjúságát a természettudományok elmélyültebb [… …].
Pszichológia-könyvem, amelyből Debrecenben csak kettő található, nálam sincs meg nélkülözhető példányban. Nekem, aki a könyvnek és ennek az összeállításnak is szerzője voltam [… … … … … … … … … …]. De mivel nem kaptam meg a várt támogatást, ami engem és művemet megilletett volna, [… … … …] és a megírás módja haladékot kívánt, [… … … … …] azt a választ kaptam kézhez, hogy írjak át néhány oldalt. Erre azonban nem voltam hajlandó, mert úgy véltem: nem méltó egy erős jellemhez, hogy mást írjon, mint amit gondolt. Végül is nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy többet nyomassak ötszáz példánynál. Egyesek tévesen jósolták szerény munkámról, hogy a közönségnek sem fog jobban tetszeni, mint a cenzoroknak. Ha a könyv újabb kiadása hasznosnak ígérkezik, akad talán valaki, aki mindjárt nagyobb példányszámban nyomatja ki. Közben én utasítást küldtem Pestre, hogy juttassanak el hozzád ötven példányt, mert nincs neked belőle.
Végezetül: szerencsésnek tartom magam, hogy olyan barátokra leltem bennetek, akik engem szívesen olvasnak, szeretnek: kérlek, továbbra is szeressetek. Én is szívből viszonzom baráti ragaszkodásotokat. Barátodnak, Csokonainak (mert hiszen nyilvánvaló, hogy te és ő barátok vagytok, hiszen mindketten szerettek engem) add át a mellékelt versecskét. Ugyanakkor kaptam meg az ő versét, amikor a te leveledet, amelyre íme, azonnal válaszolok is.
Maradok leghívebb barátod