Nagy érdemű Prófessor Úr!
Nem tsak Balutyánszky Úr biztatására, hanem magátol is lehetett én hozzam bizodalma, még pedig igen nagy bizodalma. Jobban, ’s erőssebben le kötelezett engemet magának Nagy érdemű Professor Úr hozzam még Váradon mutatott hajlandoságával, ’s szeretetével; mint sem, hogy az eránt egéssz életemben ne törekednem ’s kellene is törekednem háládatos vóltomat meg mutatni. – Hogy drága Levelére, mellyben engemet Barátsági édes Nevezettel méltoztatott szóllítani, olly sok ideig nem feleltem: bizon nem az nem akarás vólt az oka, hanem a’ rajtam őszve tsoportozott sok foglalatosságim, ’s gyakori fő fájásim, mellyek egynehány izben akkor vettek körül, midőn már szinten le ültem az asztalhoz a’ végre, hogy majd fogok ha tsak egy két sort is írni. Annyit ugyan talám tsak írhattam vólna, de olly tonuson akartam a’ feleletet adni, mineműn írta Nagy érdemű Professor Ur én hozzám a’ magáét. Sokszor mondotta kedves Barátom Görög Ur is, ki az Urat Professor Uramat különös szívességgel tiszteli, hogy majd ír ő, de tsak azt mondottam hogy magam fogok írni. Ezen előadás, a’ millyen eggyügyü szintén ollyan igaz. – A’ Verseket hogy ki nem nyomtattattuk eddig, annak külömbkülömbféle okai vóltak, mellyeket mind képzelhet Nagy érdemű Prof Ur, ha a’ mi hellyünkbe tészi magát: de valóban úgy szándékoztunk, a’ mellyet most is egéssz készséggel jelentünk, hogy akkor fogjúk ki adni midőn a’ Laudon képe el készűl. El keszülhetését, ekkoránál elébb reménylettük. – Mi iparkodunk, de hogy mindenre nem mehetünk egyszerre, arról nem tehetünk. Mert az akadály ezer. – Meg botsásson Nagy erdemű Prof Ur! de kivánságat a’ Versek vissza küldése eránt nem tellyesíthetem. – Quod tame sit, ingratum est: igaz a’ némellykor! de az is igaz Sat cito, si sat bene. Azon pedig rajta leszünk hogy bé tellyen az, a’ versekre nézve. Sok más hasonlókeppen szép munkák, meg későbbre jőhetnek Világosságra: de a’ küldök előtt, Környül állásaink meg igazítanak. Igazíttsanak hat meg ezek bennünket Nagy érdemű Prof. Ur előtt is, mellyet midőn reménylünk, ajánljuk munkánknak eddig ki jött részét az ezután ki jövőkkel eggyütt. Tsupán arra kérjűk e’ tekintetben Nagy érdemű Prófessor Urat, hogy a’ Posta pénzt ha nem fogja sajnállani, fel küldeni méltoztassék. Mert azt nem tagadhatjúk, hogy költekezéseink sokak és nagyok. A’ már Kéznél lévő darabokat, par Retour vissza várjuk. Abból fogom bizonyossan meg tudni, hogy hozzám Nagy érdemű Prófessor Úr meg engeszteltetett, ha előbbeni betses Levele hangját továbbra is méltoztatik meg tartani. Ezt kérem, ’s egéssz indúlattal maradok
Nagy érdemű Professor
Urnak
Béts – 790
19a Jan.
alázatos szolgaja, ’s
ha meg engedi, szerén
Barátja
MKerekes
Samuel mk.
Ezt a’ Levelet rész szerént Görög Úr neveben is írtam.
Az első oldalon, a lap bal margójára írt rész: Midőn már meg írtam Levelemet valamelly akadálly, melly azt okozta, hogy most tsak a’ jelen [levő]
*A szögletes zárójel a levelek egybekötése miatt teljes mértékben nem olvasható, de a szövegkörnyezetből kikövetkeztethető lehetséges szóalakot tartalmazza.
darabot küldhettem meg! A’ többi a’ jövő […]
*A kapcsos zárójel ebben az esetben a kötés miatt olvashatatlan kézírást jelzi.