Nagy érdemű Prófessor Úr,
tellyes bizodalommal való jó Uram!
A’ ki soká halgattam: ime egyszerire meg szóllalok. Tsak azt sajnállom hogy nem úgy lehetett most is megszólalnom, mint akartam vólna. Az alkalmatosság indúló félbe van, azért tsak azt jelentem alázatossan, hogy én azon Tarsaságba bé léptem, melly az úgy nevezett Hadi Történetek nevét viselő Írásnak a’ szerzője. Társaságunk általam, eddig Világ eleibe botsátott zengéjével el kezdett munkájának, olly tzéllal kedveskedik Nagy érdemű Prófessor Úrnak, hogy erántta bölts opinióját ki nyerhesse, és ha Nagy érdemű Prófessor Úr, arra méltónak fogja ítélni, mint ezt, minden magunknak való nagy hízelkedés nélkül reménylyük is más érdemes Urakkal is kiknek jó íz érzések vagyon, ’s Hazájokat ígazán szeretik meg esméresse. Az említett Írás erántt, előre ki adott Tudósítást is azért kűldőttem meg, hogy belőle Nagy érdemű Prófessor Úr Társaságunknak tzéllyát meg érteni méltoztassék, a’ mellyhez most az is járúlt, hogy praemiumot kívánunk fel-tenni egy jo Magyar Grammatica írás végett. Azt mondhatom hogy minden renden levő méltóságok eddig ki botsátott Írásunkat igyekezetünkkel eggyütt oly őrőmmel ’s meg elégedessel fogadták a’ millyent talám nem is lehetett vólna képzelnünk. Minden héten jő hozzánk most is, főképpen a’ fegyver viselő Fő Uraktol, a’ sok gyönyőrű Levél, kik szándekunkat magasztallyák és elő fi[ze]téssel gyámolittyák. Egessz Tarsaságunk Nagy érdemű Prófessor Urat általam alázatossan tiszteli, a’ ki vagyok
Nagy érdemű Prófessor Úrnak
Béts. 789 23a Julÿ.
alázatos szolgaja.
Miskoltzi K. Samuel
mk.