Tekintetes Ur!
Ki-fogytam az időből ’s a’ Prothocollumot el-nem végezhettem. Engedelmet instálok. Méltóztassa ebben a’ hibákat (mert illyet nem próbáltam) fel-fedezvén visszaküldeni, szebben el-készítve küldöm vissza. Én ritkán purizálok, tsak egyenessen tisztára; ’s nem is tudom mindenkor mit hová írtam. Gondolkozással szedhettem így is öszve. Tsak a’ Numerust jegyzettem fel és kinek szollott az Irás magamnak. Ennek utána mindent szorgosan felírok. Tsak soká írhatnék!
Tekintetes Ováry Ur választ vár, addig nem küld ujjabb darabot; felette sokat tanullok tőlle. Nem biztat; sőt tsalhatatlanul állítja el-múlásunkat, mihelyt az Ország dolga régi állapotjára megy. Mit tsináljunk a’ Gyermekekkel a’ Felső oskola nem soká el múlik. Igen szedik a’ Gyermekeket. Komjáty és Kis Urak örűlnek, egyik a’ maga hasznán, másik irigységből. ’A Tanítók velem együtt búsongnak. Nem győzöm vígasztalni. Most semmit sem tehetvén tartok hogy a’ Dietáig is suspendalnak hivatalomtól.
Vigasztalást tanátsot instálok a’
Tekintetes Urtól
alázatos szolgája
Wály András mp.