Tekintetes Ur!
Nem tűrtethetem magamat, minthogy semmiféle munkához állandó patientiám nints; ma dél után Győrbe küldök a’ fizetésem erant, ’s ha fel adják Innep után indúlok Bétsbe, annyival inkább minthogy a’ menetelre jó módom lessz. Tsudálkozom, hogy az Assignatio olly soká kimarad; Budáról úgy értettem, már régen ment felőlle Rendelés a’ Királyi Kamarákra. Instálom a’ Tekintetes Urat méltóztasson engemet hathatos leveleivel segélleni Bétsbe, ’s Tanátsával is mi tévő legyek ottan. Nem azért megyek én fel hogy ott tsak leg-kissebbet is a’ Visitatorok vagy oskolák felől tzirkálódjam, hanem tsak azt igyekeznék meg-tudni: Vallyon ád e’ a’ Magyaroknak mint a’ Belgáknak ő felsége mindent? Ha meg, actum est de nobis. De akármint lessz, ha meg-marad is jol járok, jókori nyugodalmat szerezvén magamnak. ’A többi Visitatoroknak mind könnyebb, ki Prokátor, ki készűlt, ki practizált, én tsak az Erziehungsfachba mozogtam, ha ez is bomlik, szükség hogy gondoskodjam. ’Ambár én el-mulását nem hiszem, mert interessál. Ha el-mulna is mihelyt idegen helyett, tűrhető Conditiot találok, vége szakadt a’ búmnak. Kevéssel is meg-tudom érni. Az illy tünödésekkel tsak unalmat szerzek a’ Tekintetes Urnak, nem is alkalmatlankodom.
Örűlni fogok, ha (fel mehetvén az Angaria miatt) a’ Tekintetes Ur Bétsbe velem valamit parantsolni méltóztatik. Ha hirtelen semmit sem hallhatok állapotunk, vagy tzélomra valót várakozom; igen könnyű szerrel megyek, tsak magam, ’s félre vonúlván Bétsbe kevéssel meg-fogom érni. Ha pedig bizonyost de szomorút hallhatok, azonnal sietek hogy magamat valahová applicálhassam, de tsak ugyan a’ Diéta után. Az esetre kérek a’ Gróftól egy Testimonialist, ha semmi szükség sem lessz reá, magam is ki nevetem magamat, ’s örülök. Sok Philosophia kell a’ mi mostani állapotunkhoz, […?]zok és félek, mint a’ Katona.
Mihelyt a’ fizetésemet ’s kivált az úti költséget is fel-vehetem futva megyek, mind a’ két esetben nyugott leszek utazásomon, kivált ha a’ Tekintetes Ur támogató leveleit vehetem.
Én igaz szivvel, ’s háladatos indúlattal vagyok
A’ Tekintetes Ur
Alázatos szolgája
Wályi András mp.
Miskóltz 30dik Martius 1790.