Tekéntetes Királyi Inspector Úr,
nagy bizodalmú Uram!
Valaminthogy különös köszönettel vettem magyarra fordítatott beszédének nyomtatványit az Urnak, úgy igyekezem rajta, hogy azokat ezen a’ részen széjjel osztván, közönségessé tegyem, tudom is, hogy a’ mint a’ Németet már dícsérettel olvastuk, úgy a’ Magyar is közönséges jóváhagyást fog nyerni.
A’ mi a’ német nyelven való oktatást ezen Districtusbann illeti, az, ha igazat kell mondanom, tsak tsupa német helyeken tanítatik, a’ Magyar helyeken igen keveset, az is pedig tsak nagyobb Városokbann. Az oláh oskolákbann a’ Tanítoktol a’ német nyelv’ tudományát meg kellett eddíg kévánni, mert ezt minden Intimatum parantsolta, de úgy vélem az is el múlik, melly által nagy bajtol menekszem meg.
Én visitátoroknak mind ollyanokat cándidáltam, kik magyarúl tudnak, egyébbaránt is pedig nem tsak az oskolák dolgában érdemeket bozonyíthatták. De lészen é belöllök valami, nagyon kétséges. A’ mostani circumstantiák ezt nékem reményleni, alig engedik. Szerentsésebb az Úr, a’ ki mind segétő társakat nyert, mind pedig meg jobbított fizetésit is húzza, ezek nállam talám tsak kévánságok maradnak. Felőröl semmit nem tudhatok, ha leszen én az iskolák dolgába változás, ha az Úr elöbb értene valamit, barátságos közlésit ki kérem.
Én a’ ki az Úr barátságát igen nagyra betsüllöm, és állandó tisztelettel maradok
alázatos szolgája
A’ Tekéntetes Urnak
Verner Jakab mp.
Várad 19a Februarii 1790.