Tekintetes Úr,
Drága Uram Bátyám!
Felséges Urunk Ladomérszky Urnak a’ Kőszégi Táblához való által vitele után a’ Kassai Járásban lévő Nemzeti Iskoláknak Inspectorságát nékem méltóztatott kegyelmesen conferálni; ’s minekutánna ez a’ Királyi Kegyelem Méltóságos Gróff Törők Lajos Urnak, mint ugyan ezen Járásbéli felsőbb Oskolák Kírályi Igazgatójoknak a’ Felséges Helytartó Kírályi Tanáts által tudtára adódott, ezen hónapnak 10dikénn hivatalomba bé is iktattattam. El képzelem én mitsoda índúlatot szűl ez a’ túdósitás sokakban közzűlünk Protestánsok közzűl, kík rész szerint Vallásunk szabadságainak féltése, ’s a’ Pápista Tanítók eránt való diffidentia, rész szerint pedig a’ be vett könyvektől való idegenség miatt, sőt talám egyéb nyomos okokra nézve is, nem tsak nem kivánták ennek Oskoláinkba való bé hozását, hanem az attól való meg-szabadúlásnál alíg óhajtottak inkább valamit. El képzelem mondom ezt, ’s el-képzelem még azt is mint fogják tselekedetemet kárhoztatni, a’ ki, mind ezeket jól tudván, hitem Sorsosainak akarattyok ellen, vagy leg-alább javallások reménylhetése nelkűl el nyertt hívatalomat egész resolutióval kerestem. De valamint egyéb Consideratióim mellett hathatósan tűzelt ennek keresetére annak meg gondolása, hogy nem ollyan Fejedelem alatt élünk aki magát a’ már meg tett rendelések ellen bé nyújtott Repraesentatiók által végezésitől el vonni engedje, ’s következésképpen Vallásunk nem tsak nem veszt, hanem bizonyosan nyér általa, ha ezen hívatal nem Papista, hanem Protestans Individuumnak jutt: úgy szívesen örvendek azon szerentsémen, hogy kívánságomat bé tellyesítve láthatom,’s magamat abba a’ Statióba érzem tétetve, melyben hazánk mostani állapattyához képest leg-kevesebb kedvetlenséggel szolgálhatok, ’s mind a’ nevendék Hazafiak’ nevelése körűl való forgolódás, mind pedig a’ Vallásbéli egyenetlenségnek el távoztatása ’s az igazi illuminatiónak hívatalomhoz mérséklett terjesztése által valóban hasznos hazafivá formálhatom magamat.
Ezek szerint bátorkodom reményleni, hogy a’ Protestánsoknak az a’ része is, a’ mely talám most hívatalom keresésében meg nem nyugszik, minekutánna látni fogja azt az egyenességet, a’ mellyel mind én magam, mind Fő Director Urunk, Méltóságos Gróff Török Lajos Úr (kinek egy részről minden Vallásbéli viszálkodást, erőszakot és nyomorgatást utálló egyenes szivét; más részről pedig részre nem hajló Keresztyénségét, ’s az Hazánkba is bé-hatott hitetlenségtől ’s indifferentismustól való idegenséget tsak nem mindjájan esmérjük) a’ Felsőbb helyekről jött Parantsolatok véghez vitelében, ’s nevezetesen a’ Pápista Oskoláknak a’ Protestansokéval, ’s a’ Protestánsokénak a’ Pápista-Oskolákkal lejendő eggyesítésében élni fogunk: bátorkodom mondom reményleni, hogy le tévén mostani gyanakodásokat, hajlani fognak a’rra, a’ mit a’ Fejedelem akarattya, és ezután a’ Hazának, sőt magoknak a’ Gyermekeknek jövendőbéli java el múlhatatlanúl kiván. Én ugyan azon assecuratio után, mellyet nékem ez előtt két hónappal ő Excellentiája Báró Swieten azon alkalmatossággal midőn hívatalomban bé-vezetett, adott, meg vagyok győződve Lelkem esméretiben hogy nem tsak nem félhet Felekezetünk attól, hogy Oskoláink a’ fenntebb említett eggyesités által valamit vesztenek; sőt inkább reménylheti, hogy valamint egy részről a’ Vallás-Punctumában egész eddig való szabadsággal fognak Gyermekeink oktattathatni; úgy más részről is minden kivánságaink bé-tellyesítését, ha külömben az egyenesség határán túl ki nem terjeszkednek, várhattyuk. Ezt igéri nevezetesen a’ Felséges Tudománybéli Bétsi Commissio az Oskolákban taníttatni parantsoltt könyvek eránt, tellyes szabadságot adván Felekezetünknek, hogy azok felől való itéletét, nevezetesen azokban a’ Punctumokban, a’ mellyek Vallásunkat érdeklik, küldje bé, de ne tsak átaljában mondja felőlök hogy roszszak, hanem tégye fel mi az benne, a’ mi jobbítást kiván, ’s miképen kellessék meg változtatni?
*Innen a Szalay Sámuelhez írott levélváltozat szövegének a folytatása a következőképpen hangzik: Én minekutánna ezeket a jegyzéseket némelly könyvekre nézve Prof[essor] Szent-Györgyi uramnál már készen láttam, s inen hiszem, hogy nem sokára ide elérnek nem látom szükségesnek hogy Fő Tisztelendő Superitendens Uramat annak nem tul hamarább lehető bé küldésére kérjem, noha azt a Felséges Helytartó Tanáts Méltóságos azon alázatos kérésemmel rekesztem bé levelemet, hogy engemet tapasztalat Gratiáiban továbbá is megtartani […]
En reménylem hogy minekutánna ezeknek bé kűldések eránt Méltóságos Gróff Fő Director Urunk az Urnak Uram Bátyámnak írtt, már soká haladni nem fognak; ’s tsak azon alázatos kérésemmel rekesztem bé Levelemet, hogy engemet tapasztaltt Gratiájába továbbá is meg tartani, erántam tökélletes bizodalommal viseltetni, leg közelébb pedig hogy Oskoláinkba a’ Lakosoknak akarattyok ellen Papista Tanítók ne tétetődjenek, alkalmatos Praeparandusokról jó eleve rendelést tenni, ’s azokat a’ Normának meg tanúlása végett az itt lévő Capitalis Oskolába útasítani meltóztasson. Ami engemet illet azon lészek egész erővel, hogy Felekezetünknek vígasztalására, vagy leg-alább könnyebbűlésére váljon az, hogy ez a hívatal nékem jutott. A’ ki külömben is egész tartozó igaz tisztelettel maradok Kassán 17. November 1786.
Az Urnak
Uram Bátyámnak alazatos szólgája
Kazinczy Ferentz mp.