Tekintetes Úr,
különös bízodalmú Drága Jó Uram,
Grünfeld Dávid Zsidóhoz illő menést teszen, de azon fel nem akadok. Az a’ Nemzet ahhoz szokott, ’s veszedelmünk annyira ment a’ hazában, hogy nálok nélkűl el nem lehet lennünk az olly helyeken a’ hova magokat befúrták. Ha nekem adott nem
ígéretét, hanem
szoros maga lekötelezését, hogy a’ borokat Januárius első napjáig nekem eladja, ’s a’ mondott summán adja-el, úgy ellene ’s a’ vétel ellen nem lesz panaszom, mert
*[A levél félbemaradt, hiszen az utolsó szó után még van üres hely a kivágásig.]