Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Mi történik a’ csendetlen időkben a’ haza’ egyéb részein, azt tudni leginkábbazoknak illik a’ kik kormányon űlnek. Excellentziád előtt tehát nem lehet kedvetlen,midőn én arra bátorkodom, hogy elbeszéljem, melly következéseket vona mireánk ittaz orosz cholera. Méltóztassék azt Excellentziád tiszteletemen kivül hazafi érzésemnekis venni.

Áltcsapván Máramarosból a’ sót Tokajra és Szolnokra szállító oroszok által a’cholera’ mirígye Ugocsa, Bereg, Szathmár, Zemplény és Szabolcs Vgyékbe, Kassasem marada a’ nélkül. A’ Tanács ott elkészíteté az Ispotály’ szobájit, hogy ha a betegek’száma igen nagy találna is lenni, helyt találhassanak benne. Megtette azonfelüla’ rendelést, hogy a’ betegek ne házaiknál gyógyítassanak, hanem ott, még ha magokoda menni, vagy az övéik oda ereszteni nem akarnák is. Ez már nehezteléssel vétetett,mert a’ gyermekek szüléjiket, a’ szűlék gyermekeiket éltek’ utolsó perczeibenmagoktól elereszteni nem akarák. – A’ melly szekeret a’ város a’ betegek’ behordásáracsináltatott, csuda formája által is elijesztheté vala a’ szemet, de még inkábbelijeszté az által, hogy hasonlított azon másikhoz, mellyen a’ kutyapeczér hordja kia’ városból az agyon-sujtott ebeket, és hogy azt a’ halál’ színére, feketére, festették.Ezek a’ környülállások a’ külömben is buta, ’s a’ félelem által még butábbá tett pórnépet eltöltötte irtózással ’s a’ szekérbe fekünni senki sem akara. – Valamelly aratóleányeggyszerre rosszúl leve a’ mezőn. A’ bárka megjelent, ’s az ellenkezőt erővelfelvette ’s vitte. De a’ leány megsejté hogy a’ fedeles és mindenfelől becsinált szekérnekhátúl is vagyon eggy ajtaja, ’s azon olly szerencsésen csúsza ki, hogy a’ vivőkészre nem vevék. Azonban a’ szekér elért az ispotályhoz. A’ ház’ emberei futnak,kiemelni a’ beteget, ’s – oh csudák’ csudája! – a’ szekeret üresen lelik. Az Orvosok a’leányt lakó helyén keresteték, de az tudván hogy ez fog történni, nem oda hanemvalamelly ismerőseihez voná magát, ’s kiürítvén gyomrát az epétől, más nap épen ’segésségesen ment haza. – Ha az ispotályba vitték volna, ezt kiáltozá a’ nép, most a’leány nem élne! ezt kiáltozá a’ nép!

E’ szerencsétlenséget eggy újabb történet még nagyobbá tette. – Kassának eggyChirurgusa van, Lehoczki nevű, eggykor igen ügyes, de most elméjében nem megháborodott,hanem csak elgyengűlt. Ez meg látván eggy hideglelések által elsápasztott fiútaz úczán, béadá neki a’ Bismuthot, ’s a’ gyermek iszonyú kínok közt meghala. Így járanégy vagy öt más betegeivel is. Látván a’ nép, hogy a’ cholera csak a’ szegénységet éri,az Urakat, polgárokat, magokat bíró mesterembereket nem; elhitette magával, hogyőket a’ Császár és a’ Nemesség az Orvosok által öldösteti. Vas villákra, botokra kerűlvéntehát a’ dolog, rá törtek az úczákra, ’s az Orvosokat verték, megszalasztották; Lehoczkitcsak eggy vén asszony mentette meg a’ haláltól.

A’ rossz hír szárnyan kél, ’s Zemplény még többet teve. Terebesen addig fojtogatták,verték, ijesztették a’ Megye’ eggyik Commissáriussát, míg az nekik azt vallá a’ mit őkakartak. Ekkor tehát a’ sokaság neki ment a’ helybeli Patikának; a’ Patikáriust csaknemmegölte, szereit elszórta, kilocsolta, mindenét összetörte, elrablotta. Innen az Uraság’Tisztjeinek állott, ’s a’ Gróf Szapáry Péternének, szül. Csáky Juliannának, minden embereit,a’ Directoron kezdve az utolsó Ispányig, megverte, megkötözte, elzárta. Nemengedvén a’ Vice-Ispány’ parancsának, ez katonaságot híva segédűl. A’ nép nem engedelmeskedék,’s vas villájikkal bajonettjeiket kivervén kezekből, erővel akara bánni, ’s a’Tiszt tüzet adata. Ekkor elszéledének.

A’ Vice-Ispány, Dókus László Úr, Ujhelyi lakását már a’ choleranak Újhelybe csapásakor,Júl. első napjaiban, elhagyta, ’s oda két mértföldnyire, Velejtén, a’ Szapárynékastélyába vonta magát. Ellene is erő készűlt. Barátjai figyelmessé tevék, de nem hittnekik. Végre Aug. 3d. Ujhelybe akara vissza menni, de tartván a’ megtámadtatástól,nem az egyenes úton, hanem Abaujnak kerűlve. De Mihalyiban már útját állák kaszákkal,rudakkal, villákkal, ’s bé nem ereszték falujokba. Igy az ugar ’s learatott földekenLegenyének vette útját, ’s ott is úgy járt, mint Toronyán is. Végre a’ setétben bévergődékCsörgőre, ’s ott a’ cordonra ügyelő Kapitánynál meghált. De alig tudták meg az emberekottlétét, 16 . mingyárt körülvevé a’ házat, hogy ha ez a’ gyilkos, ez a’ kútakat elmérgesítőEmissáriussa a’ Császárnak és a’ Nemességnek, az udvarról kilép, agyon verik.Más nap katonai védelem alatt ment a’ városba.

A’ vadabb tótok közt Varannó’ táján még rettenetesb dolgok történtek. MernyikenSzulyovszki József, a’ ki francziára fordítá Don Carlost, eggyütt vacsorála gazdasszonyával’s ettől nevelt leányával, ’s a’ Luth. Pappal és ennek feleségével, ’s SzolgabíróReviczky János Úrral; rá jött a’ nép, ’s őket mind, szám szerint tizeneggyet, agyonverte, összekonczolta. – Gróf Forgácsnénak húsz eszt. olta tartott szakácsa Asszonyáravitte a’ parasztságot, ’s azok a’ Grófnét meg nem ölték ugyan, de bántották, a’ gyűrűértel akarák szelni az ujját, ’s mindenét elvitték. Eggy parasztnál százötven font ezüstjéttalálták meg. – Szeghy Imrének kiszúrták mindkét szemét, ’s úgy vitték a’ gyermektelenBáró Meskó Antalnéhoz (ezzel semmi szövetségben sem volt Szeghy) hogy ez azasszony lássa mit csinálnak vele, ’s adja elő minden elrejtett portékájit. Szeghyt azAsszony’ szeme előtt szurkálták halálig. – Az Eperjesi Districtualis Tábla AssessorátKlobusiczkyt, fiját a’ volt Fiúmei Gubernátornak, délután 2 órakor tulajdon embereimegtámadtak, eggy hív jobbágya ravaszúl megcsalván társait, elszökteté, de mindene,tükrei, porczellánjai, Archívuma elrontatott, eltépetett. A’ Butkai parasztok a’ Butkánlakó Szolgabírót és Esküdtet kötözve vitték, mint méregosztót, Terebesre. A’ hely nemengedi hogy minden istentelenségeket megírjak. A’ katonaság már tegnap negyedik ízbenhozta be Ujhelybe, a’ Vármegye házához, az elfogdosott gonoszokat; a’ Terebesipinczék is tele vannak velek, Fő Ispányunk Gróf Mailáth Antal Helytartói Tanácsosmaga is, Bisztrán, a’ gonosztétek’ eggyik helyén, űzi a’ vizsgálatot. – A’ S tatárium e’napokban megjöve. – Mennyi vér folyt és mennyi fog folyni eggy szerencsétlen tévedésmiatt. És még is azt hiszi némelly hogy Skutari körül bátrabban lakhatni mint Weimarés München körül!

Én szinte tisztemnek ismerem ezeket azokkal tudatni, a’ kik ezen tudósításomnakhasznát vehetik. Kérem Excellentziádat alázatosan, méltóztassék ezen levelemet Gróf Kornis Mihály Urral láttatni, és meg engedni, hogy a’ kik a’ maradékról gondoskodnak,mását vehessék a’ Gyüjteményekbe vihessék. – Mély tisztelettel maradok

Excellentziádnak

Széphalom Ujhely mellett,

1831. Aug. 18d.

Mi történik a’ csendetlen időkben a’ haza’ egyéb részein, azt tudni leginkább azoknakillik, a’ kik kormányon űlnek. A’ Felsőség tudatja ugyan velek rendeléseit, de nema’ mi történik, legalább nem környűlállásosan; pedig a’ dolgok’ isméretére az apró történetekvezérlenek. Excd előtt tehát nem lehet kedvetlen, midőn én arra bátorodom,hogy elbeszéljem, melly következéseket vona mireánk itt az orosz ajándék, a’ cholera.Méltóztassék Excd merész lépésemet hazafi érzésem’ ’s azon tisztelet’ jeleként venni,mellyel személye eránt vagyok, ’s engedje hogy levelem’ mását azok, a’ kiknek gondjokvan a’ maradékra, Gyüjteményekbe vihessék.

Áltcsapván Máramarosból a’ sót Tokajra és Szolnokra szállító oroszok által a’Cholera’ mirígye Ugocsa, Bereg, Szathmár, Zemplény és Szabolcs Vgyébe, Kassa semmaradt a’ nélkül.^* A’ Tanács ott elkészíteté az Ispotályt, ’s parancsolt hogy a’ betegekne házaiknál gyógyítassanak, hanem az ispotályban; bölcsen ugyan, de sem a’ betegnem örömest vált el az övéitől, sem az atyák a’ magok gyermekeiket a’ magok gondviselésekalól kiadni nem akarták; ’s így azokat erővel is viteté. E’ végre eggy csuda formájúszekeret csináltata, melly nem rosszúl hasonlított azon másikhoz, mellyen a’kutyapeczér az agyonsujtott ebeket szokta a’ városból kihordatni, ’s mint ezt mázoltákveresre, úgy a’ cholerásokét feketére. Ezekhez még eggy történet járúlt, melly a’ buta, ’sfélelme által még butábbá vált népben képzelhetetlen foganatot talált. Valamelly aratóleány rosszúl leve a’ mezőn. Azonnal jött a’ bárka, ’s a’ leányt erővel vitték. A’ szegényelzárt megsejté hogy a’ szekérnek hátúlra is van eggy ajtaja, titkon megnyitotta azt, ’skicsúszott rajta, ’s elrejtezett. Azonban a’ szekér elért az ispotályhoz. A’ ház’ cselédjeifutnak a’ szekérhez, hogy a’ beteget kiemeljék; de a’ beteg – nincs. A’ csuda szájrólszájra ment. Az Orvosok a’ leány’ szüléjihez vagy gazdájához küldöttek, de ott semvolt. Tudta hogy ott fogják keresni, ’s eggy ismerőséhez vonta meg magát. Más nap kihányvánepéjét, estve felé épen ’s egésségesen ment lakásába. – A’ nép innen azt húztaki hogy a’ cholerai gyógyítás szükségtelen, sőt még rosszabbat. ’S e’ megtévedésébeneggy újabb történet még inkább megerősítette.

Kassának eggy öreg, elméjében nem megháborodott, hanem csak elgyengült,eggykor igen becsült Chirurgusa van, Lehoczky nevü. Az megláta eggy hideglelős gyermeket az úczán, ’s a’ nélkül hogy valaki erre megkérte volna, beadta neki a’ Bismuthot.Bismutthal gyógyíta két három más beteget is, ’s ezeknek mindenike szörnyű kínokközt meghala. A’ nép, el lévén már bódítva mind azok által a’ miket itt említék, ’s látvánhogy csak a’ szegények halnak, ’s ezek rakásra, az Urak, a’ vagyonos Mesteremberek,és a’ Zsidók épen nem; engede azon gondolatnak, hogy az Orvosok őket a’ Császár’ ésa’ Nemesség’ parancsolatjára öldösik, ’s a’ külvároson lakók és a’ szomszéd Bárcza’lakosai vas villákkal, botokkal törtek a’ városra, ’s az Orvosokat verték, valahol találták.Lehoczkit csak eggy vén asszony mentette meg a’ haláltól.

A’ rossz hír szárnyan jár. Zemplény követé a’ Kassaiak’ példáját. Terebesen eggyDeszcsicskának csúfolt Commissáriust a’ kegyetlen kínzások arra vivének, hogy a’port, mellyet ő is osztogata, méregnek vallá, ’s ígéretet teve, hogy felfedi nekik az egésztitkot, csak ne bántsák. A’ nép erre néki ment a’ Patikáriusnak, azt kegyetlenül elkínzotta,Patikájában mindent összetört, kilocsolt, elszórt. A’ Gróf Szapáry Péterné szül.Csáky Juliána Tisztjeit a’ Directorán Tomsics kezdve^* az utolsó Ispányigmegverte, ’s elzárta. Ezek béjelentetvén a’ Vice-Ispánynak, Dókus László Úrnak, ezparancsolt, de annak sikere nem volt. Így katonaság méne ki rájok; de az sem akarahasználni. A’ vas villások a’ bajonetteket a’ katonák’ kezéből kiverték. Ekkor a’ Tisztrájok tüzet adata. halva maradt, halálos sebet kapott, kissebbeket;^* ’s a’ gonoszok megszaladtak.

A’ Vice-Ispánynak, ki mingyárt a’ cholera kiütésekor, elhagyá Újhelyt, hol a’ nyavalya már pusztított, ’s magát a’ még ép Velejtére voná, hírt ada két nemes ifju, hogy őellene is tétetnek a’ készűletek.