Különös tiszteletű drága jó Uram Öcsém,
Itt küldöm a’ parancsolt felírást, a’ szerint a’ hogy azt a’ Kőfaragónak metszenie kellene, ha a’ kő’ nagysága talán engedi. Ha a’ kő nem eléggé nagy, úgy a’ verseket két paragraphusban a’ szerint kellene felvágatni rá, mintha a’ vers próza volna. ’S talán a’ születés’ és elhalás esztendejét, holnapját és napját is eggy sor foghatná fel. – Óhajtanám, édes Uram Öcsém, hogy ez nyerhetné meg Uram Öcsémnek ’s Asszonyom Húgomnak javalását. A’ megszomorodott szívnek nincs kedvesebb öröme, mint az, ha az elvesztett megjelen nekik álmaikban, ’s azt látják hogy szerelmek’ tárgya őket még az elszakadás után is szereti. Ezt a’ gondolatot vittem által a’ versbe.
Ajánlom magamat atyafiságos barátságába, ’s tisztelvén Asszonyom Húgomat és a’ nagy Urat, maradok
Az Urnak kedves Uram Öcsémnek
Apríl. 22d. 1831.
alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz.