Kazinczy Ferencznek tiszteletét
Schedel Ferencz.
Vettem levelét a’ T. úrnak. A’ Stettnert illetőket azonnal közlöttem ezen barátommal. A’ K. Sándor’ válasza sokfélét gondoltata velünk, mit levélre bízni nem lehet; de az az örömünk még is van, hogy látjuk, mint éreztetik a’ T. úr’ győzödelme. A’ philosophus ezen győzödelemről nem akar tudni semmit, de ki gondol egy Überlæufer’ vélekedésével! Igen nagyon követem a’ T. Urat, hogy a’ kivánt képek meg nem vétettek. De, meg kell vallanunk, sem barátnénk, sem St., sem én lehetünk-el akkor azon kevés forintok nélkűl, mellyekbe
*mellyek[.]e [Átírás.]
a’ kivánt 3 arczkép kerűlt volna. Elég, hogy m. írók vagyunk.
Fogadja
*[Innentől sötétebb tintával.]
a’ T. úr köszönet
ünket a’ Szabolts’ felszólítása’ másolatáért. Mondom: köszönetünket,
*köszönetünke<.>, [Javítás a törlés felett.]
mert az illyetén közlések szólnak minden barátinknak.
A’ készen álló fordítások’ jó hosszu sorát örömmel olvastam. Ha szabad ezekre nézve tanácsot adnom a’ T. Úrnak, az ez volna: hozza-el magával
*hozza-el <ezeket> magával
az első akademiai ülés
*[A levélfogalmazvány itt félbeszakad; alatta talán őrszóként az „Akad.”]
Akad[émia]
B. 14. Jan – Kczy levelét.
Auror[na]k v téve […]
*[E két sor a lap túloldalán van.]