Tekintetes Ur,
Tegnap vala szerencsém venni a’ Tekint. Úr levelét, megbecsűlhetetlen bizonyságát nemes lelkűségének. Igen is, ez az épen a’ mit Fekete Gáspár Úrtól kértem, ’s nem képzelheti a’ Tekint. Úr, mint örvendek hogy ezt bírom. Épen akkor vevém, midőn Sallustiusnak életét dolgozám, megczáfolván azon gyáva bitang híreket, mellyel neve a’ késő maradéknál is terheltetik, ’s fejtegetvén beszéde’ ’s alkotása’ szépségeit, ’s e’ részben Fekete Úr rajtam kimondhatatlant segíte. Valóban jó gondolatom volt, hogy a’ Tekint. Urat és ezt a’ kedves hazafitársunkat segédemre felszólítottam. Fogadja el a’ Tekint. Úr szíves hálámat jótétéért, és ha Fekete Úrnak írni fog, köszönje meg képemben megbecsülhetetlen jótétét.
Hogy a’ Tekint. Úrnak láthatása nélkül hagyám el Pestet, ’s hogy eggy szeretetre méltó ’s nagy tapasztalasú embert nem ismerek, hogy mesteri dolgozásait csak a’ Heinrich Úr’ beszédi után ismerem, örök veszteségnek fogom mindég tartani. Melly meggazdagodva jöttem volna el a’ Tekint. Urtól. Hozza a’ Tekint. Urat hozzánk a’ jó szerencse, vagy engemet vigyen ismét Pestre. De én, kit a’ sors így üldöz, és illy régen már, nem szoktam legkedvesb óhajtásim’ teljesedését reményleni.
Megkértem Helytartói Titoknok Szilasy József barátomat, hogy a’ Tekint. Úrnak adjon által eggy nyomtatványt a’ Szent Hajdan Gyöngyeiből, a’ Patriarcha Egri Érsek után. Csekély az ajándék; de azt adjuk a’ mink van.
Széphalom Jún. 18d. 1830.
Kazinczy Ferencz