HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Szemere Miklósnak
h. n., 1830. február 16.
Édes Uram Öcsém,

A’ legszívesebb köszönettel küldöm vissza az eggyik Gőthét, ’s nem elég az hogy követem Uram Öcsémet hogy ezzel eggyütt vissza nem küldöm Iphigeniát is, hanem kérem eggyszersmind, ne vegye rossz neven, hogy sokáig fogom tartóztatni. Isten tudja mikor érek arra a’ mire kértem.
Elholtam én arra a’ hírre hogy Pali olly rosszúl van, ’s ámbár sokat semmiért nem adhatok, örömest sokat adnék azért ha ismét láthatnám. Én Palinak elválhatatlan barátja maradnék még ha verne is.
Nagyon örvendek hogy a’ Carró kis könyvét láthattam. A’ franczia és olasz fordítás jó, jó a’ görög is a’ mennyiben azt érthetem. Szerencsés gondolat volt azt a’ könyvet kiadni. A’ sok ferdők látni fogják hogy mi is existálunk, ’s a’ ki a’ nyelvet nem tudván olvassa a’ magyart, látni fogja hogy prosodiánk van. Toldi azt írá nekem Berlínből, hogy a’ németországi Tudósok nem tudták hogy nekünk Literatúránk van, sőt azt sem, hogy a’ Magyar Nyelv nem dialectusa a’ szláv nyelvnek.
Sietve írom ezt. Maradok becses barátságába ajánlva szíves tisztelettel
Febr. 16d
1830.