Különös tiszteletű Drága Jó Asszonyom,
kedves Asszonyom Húgom,
Én szomorú hír hozója vagyok, de kérem Asszonyom Húgomat alázatosan, hogy azt fogadja nyugodalmas lélekkel, bár fájdalommal. – A’ mi kedves Kriskánk ma Martz. 26dikán, szeredán, reggeli 6 órakor megholt. Nyavalyájának története az, mellyet itt közlök:
József napján, maga mellé vévén Emíl fiamat és ennek inasát, kiment Péczelre, midőn sem maga nem vette észre, sem mi meg nem sejdíthettük, hogy a’ nyavalya már benne vagyon. Általfázva a’ hidegben csötörtökön visszajött, ’s akkor éjjel kilelte a’ hideg. Pál Uram Öcsém azonnal előszóllítá Doctor Forgó Urat, kinek szolgálatjával mind a’ szegény Megholt, mind Uram Öcsém Pál mindig éltek, ’s Dr. Forgó cúra alá fogá a’ beteget. Szombaton reggel frízli mutatá magát a’ testen, de a’ beteg csendes volt. Sem enni, sem aludni nem tudott. A’ frízli, ha tudnillik az Auszschlág igazán az volt, eltűne; csak a’ kezein lehete még látni jeleit. Az Orvos rendelése szerint a’ szoba mindég nagyon be vala fűtve, úgy hogy Uram Öcsém a’ szobában meg nem maradhatott, hanem a’ nagyobb szomszéd szobába vette-által magát, hol én is hálok. Tegnap estve haza jővén én a’ Városból, Uram Öcsémet szörnyű mély bánatba süllyedve találtam. Alig felelt kérdésimre. Békét hagyván tehát a’ vígasztalásnak, melly a’ szenvedő szívnél csak ingerlés, mind ketten lefekvénk, és minthogy Pali már harmad nap olta virrasztott a’ kedves beteg körül, én pedig betegségem olta nagyon el vagyok gyengűlve, mind ketten hamar és mélyen elaludtunk. Én reggeli négy órakor felébredtem, ’s nyüszörgést hallván a’ szomszéd szobában, Emílt beküldöttem, megtekinteni, hogy a’ mi kedves betegünk, ki Emílt anyai kegyességgel szerette, mint van. Pali azalatt felébrede, bément hozzá, ’s elijedvén hogy szavaira semmi feleletet nem kap, öltözött, ’s ment az Orvosért. Öt órakor a’ Doctor Palival eggyütt jött, ’s vezikatóriát akara felrakni. Emíl futott a’ Patikába, ’s hozta az orvosságot. Azonban én csak hallám, hogy a’ Doctor ezt kiáltozza:
Szörnyűség. – Pali mint a’ megbódúlt, fel ’s alá jára a’ szobában, ’s nyögött. Muslainé jött, előszóllítva általunk, ’s a’ Doctor dörzsölteté a’ beteget. De végre kijött, ’s jelentette, hogy a’ beteg megholt. – Én azonnal szaladtam Bártfaihoz, Vitkovicshoz, Fáy Andráshoz, a’ Mocsáry Antal Ur Kisasszonyaihoz, ’s megkértem Kulcsár Istvánt, hogy a’ mi kedves Megholtunk felől tégyen tiszteletes jelentést Ujságleveleiben, minthogy az ezt ritka ’s inkább férfit illető elméje ’s nagy lelki tehetségei által is érdemlette, mellyet Kulcsár meg is ígért. Vitkovics és Fáy kimentek Pestről, de Bártfay jött, és abban volt segédjére Palinak, hogy ezüstjét ’s pretiosumjait, papirosait a’ Pali gyűrűjével lepecsételte. – Ma dél után 4 órakor felbontják a’ testet, és ma ma
*[Sic!]
éjszaka kiviszik Péczelre.
Ezen híreimhez teszem azt, a’ mit Dr. Forgó írva hagyott az asztalon: Spect. ac Praenobilis Dna Christina nata
*[Bizonytalan olvasat.]
Szemere, Spblis ac Perill. Dni Pauli Szemere Conthoralis, e febri exanthematica rubeolosa die 26. Mart. 1828. mane ante horam 5tam repente exspiravit, anno actatis 36. Dr. Forgó.
A’ szegény Pali sír, nyög, és úgy van, mint a’ kit lél a’ hideg. Iszonyu csapás rá, iszonyú kedves Asszonyom Húgomra, ki már második kedves leányát veszti így. Az Isten vígasztalja kedves Assz. Hugomat, és az a’ gondolat, hogy kedves veje úgy viseli a’ csapást a’ mint kell.
Ajánlom magamat gratziájába ’s maradok szíves tisztelettel
alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz
Pesten Mart. 26d. 1828.
[A címzés:]
à Madame
Madame de
Szemere,
née de Vatay.
à Lasztócz.