Pesten Martz 21d. 1828.
Tisztelendő Vice Esperest Úr, különösen tisztelt jó Uram,
Hogy Tisztelendő Úr felől ezen nagy város lármáji ’s örömei köztt is emlékezem, mutassa az, hogy az Úrnak a’ Miklós Császár képét, Tekint. Bodó Lajos Úrnak pedig az Illésházi Istvánét barátságos ajándékképen megvettem, ’s várom az első alkalmat, mellyel azt megküldhessem. Nem képzelhetni, mennyit vehetnék itt, a’ mi érdeklené a’ megvételt, ha bírná erszényem, mert itt tele a’ Város Képárosokkal, ’s a’ rézre ’s kőre metszett képek üveg alatt függnek az úczán, hogy a’ kik az ollyat szeretik, kedvet kapjanak a’ költésre. De a’ Miklós és Illésházi képe együtt öt forint; a’ Canningé 10 ft, a’ Boliváré 8, a’ Ney Generálisé, kit Párisban meglőttek 8 ft, a’ Napoleonét, pedig csak a’ fél könyökéig, 36 frton akarják adni; a’ Raphael Transfiguratiojának eggyetlen eggy – papirosra – nyomott exemplárja ötvenöt arany, ’s az efféléket a’ sokgyermekű és szegény erszényű embernek elég csak látni. Sok portéka itt drágább, mint Újhelyben, de nekem az Isten azt a’ talentomot adta, hogy olcsón is tudok néha venni; így eggy paraplűt én négy forinton vettem, a’ mit itt is hat frton adnak, mint Újhelyben.
De hagyjuk az efféléket, és engedje Tiszt. Úr, hogy a’ nagyobbakról mondhassak eggy két szót.
A’ város tele van a’ Regnicolaris Deputatio embereivel, ’s holnapután, vasárnap, meglátom Nagy Pált és Plathy Mihályt, az Egri Érseket és Pécsi új Püspököt. Bennünket Praesesünk Gróf Teleki Csanádi Fő-Isp. Martz. 13d. mutata-be a Palatínusnak in corpore; úgy a’ Prímásnak és az Orsz. Bírájának Prépost Fejér. A’ mint engem a’ Prímás megpillanta ’s Fejér megneveze, azt jegyzé-meg a’ Herczeg, hogy nagyon megöregedtem a’ miolta látott. Én magyarúl feleltem, a’ Prímás deák szavára, hogy az nem csuda, mert 12 eszt. mult-el a’ miólta Ő Herczegségének Kolozsvártt udvarlani szerencsém volt. Mind a’ Prímás, mind Kopácsi Veszprémi Püspök igen nagy dignitással fogadtak bennünket, ’s midőn az eggyike felől a’ Vgyékben olly sok nem kedvest hall az ember, én kénytelen vagyok mondani, hogy itt sok jót hallunk felőlök, és hogy én mind kettejét nagyon megszerettem. Gróf Szécsényit és B. Mednyánszkyt nem győzöm csudálni Sessióinkban ’s az ebédeknél; tudós és szent érzésű két férfi, ’s Szécsényi még ifjú. Sessioink azon szobában azon asztal mellett, azon székeken tartatnak, a’ hol a’ Kir. Tábla ítélgeti a’ pereket, ’s minthogy ott délután két óráig űl a’ K. Tábla, mi oda csak Öt órakor gyülekezünk-fel ’s kilencz órakor oszlunk.
A’ luxus itt kimondhatatlanúl nagy, sok és igen czifra ételben, mobiliákban, cselédekben, szekerekben, lovakban, ruházatokban. Gróf Telekinél tegnap olly ebédet ettem, hol soha sem tudtam, mi az a’ mit előmbe hoznak, ’s az asztal közepén eggy olly ezüst mókus fogó állott, mint eggy nagy spieltisch; a’ ki ezeket látja, nem hiheti, hogy az Ország ki van szegényítve. Uram Öcsém Bodó Úr alig ismerne rám, ha pantalont látna rajtam; mert itt abban járván még az öregek is ’s a’ Diaeta emberei, kénytelen voltam azt varratni, ’s olly fél parókát tenni-fel, mint az Istenben megdicsőült Consil. Horváth Tamás, de én ősz hajból; féltem külömben, hogy fejem rheumát kap. De Pestnek minden czifráji ’s boldogságai köztt higyje Főtiszt. Úr ’s Uram Öcsém Bodó Úr, kivel levelemet közleni kérem, hogy szívesen vágyok vissza az én szegény de boldog hajlékomba, noha áldom Istent, hogy mind ezeket ’s a’ hazának
*ezeket <láthattam> ’s a’ hazának
jó és rossz nevezetes embereit láthattam. Tisztelem szívesen az Ifjú Asszonyt ’s maradok barátságban ajánlva –
Az ide zártat méltóztassék áltadni Major Bartos Úrnak.
alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz.
[A levél címzése:]
Tisztelendő Lyakovics János Vice Esperest és Zemplény Várm. Táblabíró Úrnak, Újhely, Zemplény Várm.