Budán, Januarius 27dikén 1827.
Kedves Barátom,
Ipad Gróf Török Lajos képe rezét küldöm ezennel egy Fridrik Wilhelm Huszár
*Húszár [Az ékezet törölve.]
Ezredbeli StrázsaMestertől ki, azt mondá, midőn Transportjokat S. Patakra instradálám hogy ő Ujhelynek megyen kvártélyára ’s igérte bizonyos általadását. A’ réz a’ mult Ősszel kerűle Kolosvárról kezemhez ’s azolta már mind vártam alkalmatosságot. Tiéd ’s jobb hogy nálad maradjon fenn.
Utóbbi leveledre mindgyárt feleltem, de nem küldém el, mivel Szemere Palinak
*Pali[.]ak [Átírás.]
hozzám jötte ’s beszéde némelly pontjait levelemnek szükségtelenné tevé.
Köztünk a’ nyelvbeli külömbözés fenn fog állani ezután is, de azért abból semmi kedvetlenséget sem akarok barátságunkra nézve ’s hogy Te is nemes indulattal ezt ohajtva irád leveledet nagyon köszönöm. Szemere Palinak megmondám mit töröljen-ki észrevételeid, védelmeid soraiból; megtevé, – így most egyedül csak a’ vélekedés külömbözése maradt, mellyre én is felelek és bizonyosan Irántad egész tisztelettel eltelve. Fájna az nekem, ha gyermek korom barátját, ifjuságom Vezetőjét, meg tudnám sérteni. Egy uttal azt is ohajtom, hogy külömbözésünk eléadása, példáúl szolgálható nemes tónusu legyen.
Kölcseyvel folytatott Levelezéseim kiadása juttatja eszembe megínt egykori azon kérésemet, hogy adnád Te ki még magad barátaiddal folytatott levelezéseidet. A’ ki csak barátod, ezt mind kívánja.
Magamat ajánlom ezutánra is, viszszonozva Uj esztendei kívánságaidat, barátságodba.
Bűnöm férjhez mene Hangyássyhoz, a’ Pest Várm. Fő SzolgaBíró testvéréhez, e’ hónap 20dikán esvén meg esketése. Bár én Fáy Andrisnak, bolond házasító gyengéjét ismertem volna. De, így most megszünhetik minden balgatag rágalom.
Fő Notarius Dókus Urat
*
[.]rat [Átírás.]
tisztelem.
Hív barátod:
D. Gábor mk.