Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Én is azon szerencsések közűl való vagyok kik a kedves Uram bátyam Erdelyi leveleit lathaták. Mohón estem által az olvasásokon. Nem lévén ertői szemem, méltoztasson megengedni Uram Batyám, hogy azt az effectet adhassam elő, mellyet a levelek reám idiotára tettek. Nekem az elsőbb fele hidegnek tüzetlenebbnek tetsze az utóbbi felénel. Nagy befolyása lehet erre annak hogy sokakkal van közölve a munka s sokak után igazítva, s igy az elő beszéd szerént elvesz a meleg öntevény. Én részemről nem bírnék elég erővel előre munkámat sokakkal közölhetni; mert erészben igen esmerem a világot. Előítéletek s mellékes tekintetek fonódnak az ítéletek közzé, mellyeknek^* barataiaknak kellene lenni. Mind eggyik azt véli hogy competens Tribunalunk azon bizalomnál fogva, mellyel eranta viseltettünk s ezzel gyakran vissza él. Gyaláz, gúnyol, gyakran ott is, a hol semmi gyalázni gúnyolni való nincs. Ezt nem ok nem czélzás nélkűl teszem ide, engem boszszont, lángoltat minden méltatlanság melly Uram Batyamat érdekli, mert érzem mivel tartozik uram Batyámnak mind Haza mind en. Sok a kinek U. B. adta meg szeme világát, arra szeretné azt fordítani, hogy hajogot nézzen az U. B. szemébe. – Igazán ritka nyer az íro a munkája és közöltetés által.^* Legalább Hazánkban nem vagyunk arra megérve. Refje még pedig sokféle réfje van itt mindennek mellyel az Irót méregeti. Papista-e Neologus-e vagy Orthol.? Debreczenista e vagy Patakista? Jottista-e vagy Rithmista-e^* vagy Metrista. stb. Innen szarmazik a sok egy óldalúság. Innen lehetetlen hogy a sokféle tanács és vélemény elfogadasai által az individualitas a sajatság el ne vesszen. Én abba a veleménybe vagyok hogy az U. B: olvasóit nem kevésbe fogja az interessalni: mint látta Erdélyt Kazinczy, mint az hogy mit látott? Be sokkal több az,^* a hol ön érzéseit ’s a tárgyak által lett érdekeltetéseit festi U. B: mint a hol csak Utazó! A durva szász leírást pag 96, 97, 98 etc Ezekhez képest hideg jeges^* a Meszestől való kilátás leírása. Legalább én hevesebbet vártam. Tán a borúlt idő szakasztá meg az ihletést.

A pag 51, 96, 130. sat kellemes félrecsapásait nehezen hagyja meg a primás kenyére szegődtetett Censura.

Vallyon a pag 42. allo fekunnék helyett a passivumokat nem recipialo verbumokban^* nem jobb vólna e a fekünne tertia personát tenni?^* Itt ugyan úgy gondolom több olvasó fogja eleinte ugy érteni: hogy U. B: kivanna Helvecziaban fekünni, nem a táj.

Meltoztasson meg engedni K. U. B. őszintesegemnek. Azt csak az a bizodalom s határtalan tisztelet szűlte, mellyel K. U. B. eránt viseltetem. Szerettem vólna az Erdélyi leveleket nyomtatásban látni és lattatni. Igy a hibák vagy inkább azoknak vétettek a jelességek^* pedig el vesztik a Neuheit Reizot. Nem hizelgésből ejtem ezt hogy Uram bátyámnak még nem igen van Hazánkban competens bírája. Az Erdelyi dolgokat ugyan lehete közölni, de ezekben is nyomos és fontos hibák nem eshettek.

A Felföldi Minervába készítettem raptum egy darabocskát. G. Dessövfÿ Ő Nga viszi. Nem csak a különös formátum fertályos meg jelenés, azok, a mellyek a publicumot bántják, hanem a könyv exorbitáns ára, ezekkel vadítgatják el a Magyar Publicumot. Hazánkban nem a gazdagabb rész, az olvasó rész; tehát kivált a mostani Franciale systheum korában, meltó vólna az illendő árra is tekinteni. Magyar könyvbe elég ha 12 Xra üt egy ívnyi nyomtatás. A Minervába tán két annyival is többre megy. Közönséges vólt ellene körűltem a panasz.

Talán meltóztatott már hallani K. U. B, hogy a cancellaria rendeléséből, melly a Consiliariumra jött, tőbbé Magyar Románt írni nem szabad. A Politicus buzgolkodóké-e ez a rendelés vagy a vallás s morál vitézeié? Szomorú idők! Napoleonnak leg inkább tudnám azt^* inputalni, hogy a Reactiot mindenütt fel serkentette.

Igaza van K. U. B. hogy munkaim szebbecskébben jöhetnének vala ki. De el vóltam tökéllve mindent hazait adni. Veszt a munka, de tán (bar csekelységet) nyer a Haza. Benn marad egy nehány száz forint a Hazában s Hazai intezeteink műveszeink munkat kapnak.

Német Meseim Pecz Prof. fordítása^* után minden orán leérnek Bécsből.

A kiis atyafiságos gratiajába ajanlott igaz tisztelettel maradtam

Pesten 18^a Mart. 1825

Drága Kedves Uram Batyámnak