Tisztelt kedves barátom,
Az Insinuátoriát én ezen holnap 14dikén vettem; gondolom akkor vette József Öcsém is; Dercsényiné húgom, ki Bereg Várm. lakik, és a’ negyedik testvérem azok közzűl, kik Regmeczen bírnak, Kraynikné, mikor
*bírnak, mikor [Beszúrás a sor felett.]
vette nem tudom. Ezekből méltóztatol általlátni, melly confusióban kell lennünk, előttünk lévén a’ Decemb. 30dika, a’ mikorára az Execútio praefigálva van.
Vígasztal azonban József Öcsémhez írt leveled, mellyben örömmel látom mind megbecsűlhetetlen barátságodat, mellyel házunk eránt viseltetni méltóztatol, mind azon kegyességnek maradványát, mellyet szüléid az atyámhoz, ’s testvéred nehai Mélt. Septemvir Ur erántam is bizonyítottak.
A’ Fels. Septemvirátus’ Itélete elkerűlhetetlen, ’s az ellen szóllani, az elől magunkat elvonni akarni, oktalanság volna. De minek terheljük magunkat az Executio’ költségével, és a’ mit szép szerivel elvégezhetünk, miért kell lármásan ’s kedvetlenségekkel? Arra kérlek tehát, mint legidősbb testvér, a’ többieknek is nevében, hogy méltóztassál ezt differáltatni, mellyet annál bízodalmasabban reménylek, minthogy nekem Kassán oda nyilatkoztatád-ki magadat, hogy meg fogsz elégedni vele, ha magunkat most a’ pénznek későbbi lefizetésére írva lekötelezzük.
Magad is írod József Öcsémnek, hogy ezt a’ terhet velünk Regmeczen osztozott atyafiakkal itt nem osztozott testvéreink is tartoznak viselni. Most, minekutána az executio Insinuatoriáját ők is látni fogják, ők is készebbek lesznek tenni a’ mivel tartoznak, ’s erre idő kell.
De engedd hogy magamról is szólljak különösen. Ezt a’ terhet én viselném legterhesebben, hét élő gyermek atyja, és a’ kit sógoromnak példátalan ’s megfoghatatlan
*
fegfoghatatlan [Átírás.]
bánásai elrontottak. Eperjesen forogván, hallhattad, hogy Novemb. 27d. a’ Tábla a’ feleségem jusát újra megismerte, a’ mit már 1822. Mart. 20d. is cselekedett. A’ Sógorom akkor Transmissionálist kért a’ Cancellariától, ’s a’ Cancellaria elmozdította kérésétől. Ott is a’ két lyány triumphála tehát. 1823. Augustusban a’ Sógorom ’s a’ két lyány reveláltak és liquidáltak, ’s a’ Tábla most Novemb. 27d. azt parancsolja, hogy a’ per minél elébb végeztessék-be. Ezen a’ bajon tehát Januáriusban, úgy hiszem, által esünk, ’s feleségem megkapja a’ Kázméri birtok harmad részét 15 esztendei usus fructussal. A’ Mélt. Præses Gróf Szirmay, ’s a’ Sógorom Eperjesi Prókátora engem bizonyossá tevének, hogy a’ Sógorom belé únt a’ perbe, ’s én sem kívánom inkább végét mint ő; ’s ma veszem Prókátoromnak Tek. Aszalay Úrnak levelét, melly azt tudatja velem, hogy a’ Sógorom kész submittálni a’ pert, csak bizonyos Attestátumot, mellyet én post latam ultimam sententiam kaptam, ne producáljam. Azt én tenni nem fogom, mert minekutána elébb én a’ Sógort, azután kínjában ő engemet perjuriummal vádolánk, az én becsűletem ’s tisztaságom’ érzése nem engedi hogy magamat tisztának ne bizonyítsam, noha a’ Tábla a’ perjurium kérdését el akará mellőzni; de van eggy más nagy ok is, a’ melly miatt a’ Sógorom a’ per’ végét óhajtja; az, hogy minekutána ő Gróf Erdődynével 70 ezer Conv. Pénzben megeggyezett, én pedig magamat az Ónadi perbe ingeráltam, a’ Grófné declarálá a’ Sógoromnak, hogy mindaddig neki semmit nem fizet, míg a’ két lyánnyal dolgát nem végzi. Én pedig abból a’ feleségem’ részére hatvanhárom ezer Conv. pénznek eggy harmadát kívánom. Ezeket azért beszéllem illy hosszasan, hogy látathassam veled, hogy a’ mit most igen nehezen tehetnék, kevés holnapok alatt baj nélkűl fogom tehetni. Midőn tehát magamat arra kötelezem, hogy a’ Convictiva summának reám hárámló részét Neked, édes barátom, minden vonogatás nélkül lefizetni kész vagyok: arra kérlek igen indúlatosan, hogy Szent János napig bennünket bevárni méltóztassál. Addig itt nem bíró testvérinkkel, Péchy Sándornéval és Kazinczy Miklóssal, dolgunkat végezhetjük. Cselekedd ezt, kérlek alázatosan.
Nagybecsű barátságodba ajánlva maradok hív tisztelettel
Széphalom Decemb. 20d.
1824.
alázatos szolgád
Kazinczy Ferencz.