Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Klopstock és Emília, gondom alatt vannak.

Tudtuk, a’ Prof. Rozgonyi József úr halálát – ha valamit nyomtattat valaki ezen gyászos esetre, egy exemplárt kikérünk. – Tsak hogy megszabadúltak Emíl és Antonín úrfiak a’ haláltól, a’ dolog nékem is vígasztaló meg nyugvásomra^* szolgál; kivált Emílt igen igen szeretem.

Józsa Zsigmond Úr ismét nevelő Bétsben, egy gyermek mellett, bizonyos Szina nevű banquirer Rátzból lett Magyar Nemesnél, 1000 Váltó forinttal, és kosztal, ezen kívűl 4szer a’ Szina Úr költségén a’ Pesti Terminusokon megfordúltak – még ezen kívűl két aszszonya lévén a’ Szina Úr házának, az öreg aszszonyt Marton Prof. Úr tanítja Magyarúl; az ifjat Józsa Úr – ezért külön fog megjutalmaztatni, mind ezeket a’ Józsa Úr hozzám írt leveléből írom. –

Grófom Ő Nagysága Sz. Mihályról azt írja (minekelőtte a’ T. Úr legközelebbi levelét kapná) írjak nevibe a’ T. Urhoz: nyugtatna meg bennünket – méltóztatott-é kapni Grófom két azon leveleit, melynek eggyikébe, ad Cæsarem való versezet vólt, a’ másikába a’ Szabóltsi dolgok a’ Congregátzión?^* – én, most ismét egy versezetet közlök, Grófom Ő Nagysága tudta nélkül; – melly hozzám készűlt, hogy sérelmeim tsilapittassanak, várjak még és ne nehezteljek Ő Nagyságára; különben a’ mostani nyomorúságos idők rajzoltatnak a’ versezetben.

A’ T. Urtól elhozott Irásokkal még se lehettem egészen készen – holott éjjel nappal írok – de egyebeket; – reméllem Júniusban kész leszek on[na]n^* elhozattakkal. – Az Abaúji Irókat, már egészen Tÿpus alá, bár Július végével készíthessem-el – sok baj van ám ezen munkával – de nyakára hágok; ha nem vagyok-is szabad az időmmel. –

T. Nyomárkaÿ Úrtól a’ kért Manuscriptumot annak idejébe kérem ne felejtse el a’ T. Úr; – mivel én igen gyüjtögetem, az ily ritkább Manuscriptumokat a’ B.Téka számára; ’s a’ mit lehet, közép Cicerói nagyságú betűkkel tulajdon kezemmel szoktam leirogatni – innen vagyok örökké elfoglalva – tsak annyi nálam az említett bölcs arany-ér.

Ha a’ T. Úr, T. Thaisz Urnak valamikor írni méltóztatik – ne terheltessék esedezem alázatosan engemet comendálni; hogy általa ezután is szerettessem. – Több oka is van ezen kérésemnek – de még most nem merek arról szóllani. Igen is későbbet.

Ezen nyalábka levél Posta taksáját itt a’ Kassai Postán én fizetem – ez ezért; ne hogy ott újra fizettessék a’ T. Urat. – Kéz alatt nints veres Céruzám ’s igy most nem keresztelhetem.

A’ Gróf Amade szomorú haláláról is, a’ mennyit tudok:

Május 11^ikén 1823. délutánni 4-edfél órakkor a’ Neumányi háznál a’ városban két erős lövés hallatszott; melyre a’ Templomokból a’ nép kitolódván, a’ ház alá csődült – Mi történt, és miért? Halál – a’ tíltott szerelem miatt. – T. Soos János Ur, Gr. Amade Ferentzet Ő Ngát melybe, és agyba lövi jobb felől – Gróf Amadát inkább a’ Soos Aszszonya bírta, mint az Aszsz. birattatott volna általa – többszöri eltiltás után egy reversális adása után – Gener. Márjássÿ több parancsai után; többször fegyverrel való ijesztése után is Soós Urnak; a’ külömben minden esetre szánakodást érdemlő Gróf Amade, a’ ki már tellyességgel feléje sem akara menni a’ sÿreni aszszonynak, több éneklő levélbeli meghívására, délutáni 3. órakor, a’ hátulsó kapun, csak ugyan meglátogatja a’ csalogató aszszonyt – de az aszszony’ igérete ellen Soos Úr otthon vólt – Gr. Amade fogadtatik – egy kis idő múlva, zaj ered a’ házi gyermekek^* között, ’s árestomra kárhoztattatnak, de Amadé közbe szól; botsájtanának meg nékiek szüléik – erre Soós megtámadja Gr. Amadét, mondván: különben is ő botránkozás köve a’ háznak, azért vagy azonnal mennyen ki, vagy meglövi, erre kigúnyoltatván Soós, keserűségében […] szégyelletén a’ pervátán^* meg tőlt egy duppla pisztolyt, bemegy, ifiút kihajtja – de Gr. Amade nem akart ki menni, ’s így a’ zaj között, a’ jelenlévő feleség, Gr. Amadé, és egy jelen lévő Dornfeld nevű Kapitány, quietált, (a’ ki mindenektől kárhoztattatik) között valami úton módon le tsilapittatott Soos Úr, a’ pisztolyát egy szegeletbe veté – de ismét ki tudja hogy, valamiképpen nagyon fel boszszantatván a’ minden esetre bűnös Soós ismét felfogja pistolyát, Gr. Amadét 3szor hajtja kifelé, különben lövést igért – Gr. Amadé ismét nem ment-ki, sőt,^* kezével mellyét bontogatván, lőni^* haggya; ha bátorkodik: Soos lő, Gr. Amade le terűl, mert kezén keresztűl a’ szivét egészen keresztűl zúzta – Gr. Amade azonnal agonizált – az aszszony Soósné reá borúl. Soós aszszonyára, ’s teszi a’ másik lövést feje jobbjának minekutánna kérdené aszszonyát: no kit szeretsz jobban – nem tudni mi vólt erre a’ felelet. – Erre^* Soós el-illana, bizonyosan most sem tudják hová? némellyek Nádasdot, némellyek más Zemplényi jószágában beszéllik mentnek lenni, de még azt is mondják: hogy a’ temetés napján Feleségét elvitette volna magához – ezen irtóztató Feleségnek az attya az Öreg T. Balogh^* Úr, a’ ki a’ legnagyobb kínokat érzi most szívében, örökké ájúl, talán megis hal. – 12^ik Máÿ. délután vólt a’ szomorú temetés – ¼ regement gyalog ¼ regement lovas vólt jelen a’^* szomorú pompán^* igen sok Katona Tiszt, sok ur sok polgár, sok pór; szomorú muzsika, fátyolok és puska szó^* között, a’ Püspök nem vólt a’ Temetésen – – – miért? – – – egynéhány katona főbb Tisztek nagyon sirtak, de többen az Aszszony-emberek sorából. – A’ Koporsón ’s czimeren lévő^* sÿmboluma, arany betűkkel ez [volt:]^* amore, et candore – a’ Koporsót kisérte Grófném Ő Nagysága, Vírginia Comtesz, és Gr. […]^* senki se egyéb – se aszszony, sem leány – sem Fiú – mert azonnal Gen. Márjásÿ a’ […]^* Tisztekkel, a’ Tiszti Chórússal, a’ kik véghetetlen nagyon szomorkodva késérték – sokan […]^* és – , ’s még Soóst se kárhoztatják annyira mint feleségét és Dornfeld kapitányt, – a’ Temetés^* után más [nap]^* a’ Tiszti Kar, egy Majort, egy Fő Hadnagyot külde Grófnémhoz: meg köszönni a’ tett tisztességet.^* – Így hala meg a’ 6. gyerm. kit, több keresztekkel megdíszesítetett attya^* ki Septemvír és Adminisztrátor – és^* nagyon öreg; szomorúságára, a’ ki most Horváth Országba mondatik lenni, staféta azonnal, a’ szomorú eset után, estve felé elindíttatott, Ő Exzellentziájához [belé nem halt] […]nak,^* ha meg adattatott is a’ külső temetési pompa; de a’ Sz. Mihály Temploma […]akjába^* [tsak sza]badon^* hagyattatott, várván az Ő Exzellentziája rendeléseitől – Vallyon aszszony miá történt [e már]^* valaha, valahol, illyenformán ily dolog? –

Maradok a’ legalázatossabb tisztelettel

A’ T. Ur