Erdő-Tarcsa Mart. 21.ben 823.
Kedves Uram Bátyám,
nagy tekintetü Barátom!
Igen örvendek, hogy a’ vallásbeli tűrelmetlenség eránt Uram Bátyám velem egy értelemben vagyon. Vallóban a’ vallás az illyetén esetekben nem egyéb, mint olly szőnyeg, melly megett holmi alacsony, ’s néha istentelen szándékok is forraltatnak, ’s a’ vak buzgalom választatik eszközül azoknak kivitelére. Egy szüleménye ez is a’ század’ gyénje azon hijányának, melly szint az csupán az elme’ felvilágosításával foglalatoskodván, a’ szív’ nemesítésére legkisebbet sem ügyel; sőt eltöltvén az önszeretet’ mirígyével azt minden tekintetben olly igen részrehajlóvá teszi. De hagyjuk a’ kedvetlen tárgyat, melly mindkettőnk előtt annyira gyűlöletes.
A’ mennyire emlékezem, utolsó levelemben tettem Uram Bátyámnak említést
Sebestyén László Úrról Gróf Forgách Aloyz’ Uradalmi Fő Tisztjéről. Ez Uram Bátyámnak különös tisztelője lévén, ohajtaná szívességét, ’s barátságát megnyerni, ’s dolgozásai eránt egyenes ítéletét megérteni. E’ végre rövid idő alatt írni fog Uram Bátyámnak ’s Delilleből fordított némelly darabjait közleni kívánja. Pope’ ember’ próbájának általa készült tolmácsolatja hexameterekbe öntve, már nyomtató sajtó alatt vagyon. Egy [derült],
*[Bizonytalan olvasat.]
’s tiszta érzésű Férjfiú, kit Uram Bátyám bizonyosan kedvelni fog.
Az
Erdélyi Levelek’ megjelenését minnyájan ohajtva várjuk. Ezen becses munka új fénnyel fogja koronázni Uram Bátyámnak eddig szerzett érdemeit. – Erdélyről lévén szó,
*lévén <..> szó,
nem tartom feleslegnek megemlíteni: hogy minap’ Kubínyi Guszti Barátomnál több régi, ’s újabb pénzeket, ’s ezeknek typuszait vizsgálván, közöttök figyelmemet leginkább magára vonta légyen azon emlékpénz, melly a’
Szabad Kőmívesek’ Társasága által 1742-ben verettetett Hálában
Bruckenthal Károly Samunak tiszteletére, midőn azon társaság’ Előlülőjének választatott. Az érdeklett emlékpénz’ egyik lapján: a’ föld’ gömbölyege látszik, mellette egy eszmélő férjfiú; oldalt csonka oszlopok; felűl a’ feltünő nap széllyel ömlő súgáraival, ’s az eleibe röpülő sas koronázott fővel, ezen lap’ körülírásai:
Studio, Sapientia, Silentio: a’ második lapon egy meghitt szövetséget jelentő egyházi, polgári, ’s katonai kezeknek szoros öszvefogódzása látszik ezen körülírással, melly folytatása az előbbinek:
et non fucata amicitia quid nobilius. Veszerle Professora a’ Numismaticának a’ Pesti Egyetemnél azt írja: hogy ezen emlékpénz lételét magok a’ tisztelt Nemzetség’ rokonjai sem tudják. Találtatik a’ Pesti Nemzeti Muzeumban. Leírása, több ismeretlen régi, ’s újabb pénzek’ leírásaival együtt rövid idő alatt meg fog jelenni az imént nevezett Prof. által.
Az Auróra’ Kiadójának a’ következő darabokat küldém-meg.
A’ Szép Eszther, eredeti elbeszéllés prózában.
A’ […]*[Bizonytalan olvasat.]
bája, ’s Tavaszi Dal, Ráday nemű versek.
Az elveszett Boldogság, Sonetto. –
Teslérnek vettem Levelét, ’s már választ is küldék reá. – Éljen szerencsésen Uram Bátyám, ’s szeresse
igaz tisztelőjét
Aloyzt.