Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Utolsó Leveléből Uram Bátyámnak azt lehetett kivennem, hogy a’ telet Eperjesen fogja eltölteni bizonyos perbeli környűlállások miatt: ez vala az oka, hogy soraimmal alkalmatlankodni nem akartam, nehogy figyelmét más fontosabb tárgyaktól elvonjam. Külömben is farsangon által nehezen lett volna érkezésem, annyira el valék foglalva a’ külömbféle szédítő mulatságok ’s a’ még szédítőbb szívbeli nyughatatlan habozások által. Azon ösztön, ’s vonszódás, melly a’ más nem eránt való hajlandóságnak neveztetik, ’s melly elébb utóbb minden ifjú kebelben felébred nálam leginkább a’ mult évben kezdé magát jelentgetni, szabad kifejlést engedvén neki, rövid idő alatt annyira elhatalmazott, hogy most már a’ szép nemmel való létel, ’s társalkodás szinte meggyőzhetetlen szükélyemé (Bedürfnis) vált. De résszerint mivel gyénimnél (géniuszomnál?) fogva habozó, ’s határozattlan vagyok, résszerint mivel minden szépnek hódolni szoktam, szívem mindeddig kétes lebegésben maradott. ’S bátor többekhez voltak ismeretségeim, engagementjaim, de ezeket inkább csak szeretközésnek, mint való szerelemnek lehet nevezni. Tartózkodva oldom-el sajkámat a’ biztos révparttól nehogy valamelly csalárd vészes őrvény feneketlen mélyébe sodorjon. Engemet a’ szerelem vagy igen boldoggá, vagy igen boldogtalanná teend, ’s ha a’ keserűség egészen el nem süllyeszthet is, örömeiben csakugyan zabolázhatatlan vagyok. Gyengeségeimnek ezen szabad meggyónása fesse Uram Bátyám eránt viseltető határatlan baráti bizodalmamat. Ide zárt legújabb verseim igazolni fogják az imént mondottakat, ’s kiváncsi vagyok megtudni közűlök mellyikkel leend Uram Bátyám leginkább megelégedve. A’ Ráday nemű verselést egy idő olta annyira megkedvelém, hogy most más nemben nem is szoktam költeni.

Mint tetszik Uram Bátyámnak az Auróra? A’ Zsebkönyv’ külsője kétség kívűl ékesebb, de amannak tartalma nagyobb becsünek látszik. Kisfaludy Sándor’ Regéje bátor melly szép magában, de a’ felőle eleve elterjesztett nagy hír után várakozásomnak egészen meg nem felelt, az eleven festésen kívűl egyéb csodálásra méltót benne nem találok. Kisfaludy Károly’ lyrai zsengéji sokat igérnek, ezekben sokkal elevenebb, bővebb, ’s mélyebben ható érzés ragad-el, mint játékszíni míveiben. Szemere’ Szonetjeit már elébb ismertem, ’s azok ömlékeny folyamatjok, ’s édesen lágy zengzetöknél fogva köz kedvességet nyertek. ’A Hivatal czímű elbeszéllésben^* a’ külömböző characterek’ jól talált vonásai tetszenek, noha ollykori elcsavarodását csak némelly magával a’ történettel semmi öszveköttetésben nem lévő tekintetek menthetik. A’ tündér ideálokban ábrándozó Kölcsey’ darabjain sötétebb homály vonul el, mintsem hogy közönségesen tetszhessenek. Kevesen értik, ’s még kevesebben tudják érzeni. Én kényes Múzsáját hasonlítom egy szemérmes rejtekben alsó Széphez, kinek kecseit az estveli alkonyban a’ fedező ernyeken reszketve áltcsillámló Hold’ ezüst sugárai csak bágyadtan világosíthatják meg. A’ Szép Lenkában ohajtanám, hogy az ifjú sietne Kedveséhez, nem pediglen ez őhozzá. Az utolsó stróphában hibásan áll gyors, gyorsan helyett. A’ Villi Tánczot, a’ Kenyérmezei diadalt, Uram Bátyám Versezetét a’ Szabad Erdélyhez, ’s még némelly más Darabot is örömmel olvastam. Valóban ohajtani lehetne, hogy mind ezen Almanach, mind pedig a’ Zsebkönyv állandó virágzatot nyernének. Ez a’ legfoganatosabb eszköz volna a’ szép nemmel a’ magyar elmemívek’ olvasását megkedveltetni. ’S melly haszon fogna abból nemzeti Literatúránkra háromlani. – Bacsányi meghívása a’ Magyar Tudósokhoz bizonyos Költők’ kiadása’ tárgyában igen alászállította vélekedésemet ezen hajdan híres férjfiú felől. – Éljen boldogúl Uram Bátyám, ’s szeressen olly mértékben, a’ millyenben én szeretem tisztelem. Erdő-Tartsán 28^a Febr 822.