Erdő-Tarcsán Aug. 12ikben 820.
Kedves Uram Bátyám,
nagy tekintetű Barátom!
*[A keltezés és a megszólítás között ismeretlen kéztől: „Nevezetes levél a’ születése’ napja’ bizonysága miatt.”]
Csak nem
*[A levél oldalai egy-egy függőleges vonallal áthúzva.]
egyszerre vévén Uram Bátyámnak két rendbeli levelét, ’s sietek rá válasszal, minthogy egykét nap mulva BGyarmathra kell felmennem, hol angarialis Köz-Gyülésünk, ’s Törvényszékünk közel három hétig egy folytában tartatni fognak. Nagyra becsülöm Uram Bátyámnak azon bizodalmát, hogy minekelőtte az Elisiókról való ellenkező észrevételeit a’ Publicumnak eleibe terjesztené, azokat velem eleve közleni kívánta. Ezekre csak azt jegyzem-meg: hogy a’ magánhangzók’ öszveolvadásának nyelvünkben semmi nyoma sincs. A’ gazd’ uramban az apostrophált
a az
u-val nem olvad-öszve, sem a’ kimondásban nem hallatja magát, hanem egészen elenyészik. ’S bizonyára kedves Uram Bátyám maga is rosz declamatornak fogná tartani azt, ki az említett szóban az
á-t, az
u előtt
egészen el nem nyelné. És igy a’ millyen helyes magában Uram Bátyámnak éles kifakadása a’ rosz Declamatorok ellen, itt olly igen helyén kívűl álló; annyival inkább mivel én nem azt állítottam: hogy a’ melly leány Kölcsey’ phantasiáját a’ Fortepianó mellett zengette, ezen sort:
Szerelme ölében égi bájjal, így kellene énekelnie:
Szerelm’ ölében; hanem, hogy ha úgy énekelné: a’
Szerelm’ alatt mit lehetne inkább értenünk? Mert énekelhetné hangenyésztetés nélkűl is, de akkor a’ 2.dik láb a’ hangmértékben nem jambust többé, hanem anapesztust adna, mellyet a’ jambejonokban szint úgy meg lehet szenvedni, mint a’ spondeust, minthogy evvel egyenlő időmértéket tart.
Gróf Majláthot szebb gondolat nem szállhatta volna meg, mint hogy a’ Magyar költőket a’ Külfölddel megismertesse. Ohajtanám, hogy e részben igen nagy megválasztással élne. Nekünk temérdek sok verseink,
*temérdek verseink, [Beszúrás a sor fölött.]
de igen kevés poémáink vannak. A’ mi engemet illet, én nagyon sokkal kisebbnek érzem magamat, mintsem hogy azon fényes körben fellépnem lehetne; de ha a’ tisztelt Gróf ezen megtiszteltetésben részeltetni kívánna, Chloe’ ajakát, az Alvó szépet, az Elkésett Ámort, ’s a’ Szerelem innepét merném leginkább ajánlani. Ezeket már a’ Publicum is ismeri. Nekem Chloe’ ajaka leginkább tetszik, ’s Berzsenyi előre megjövendőlé, hogy ennél soha édesebb dalt zengeni nem fogok. Most Amor’ lakját festem distichonokban. Egy szomoru lovag-játék plánja is készűl, melly ha elkészülhet illy czímet fog viselni:
„A szép Hedvig, vagy a’ nemes lelkű nő.”
Születésem’ helyét még Egerből megírtam kedves Uram Bátyámnak. Napja 1793-dik
*1893-dik [Átírás.]
eszt. Oct. 12.dikre esik. A’ keresztségben Aloyz, Maximilián, ’s László nevezeteket nyertem, a’ Maximilián nevezetet azért, mivel épen annak napján születék.
A’ Sávolyi Birtok iránt azt hallottam, hogy azt B. Heninger H. Kohárynak eladta légyen a’ Buzitai pusztán, ’s majorságon kívűl. De e’ tárgyról BGyarmathról bővebben, és környülállásosabban fogok írhatni.
Maradok állhatatos tisztelettel
Uram Bátyámnak
alázatos szolgája
Szent-Miklóssy Aloyz mk.
Kisfaludy Károly
*[E bekezdés az utolsó oldal bal margóján 90o-kal elforgatva.]
Szécsi Máriája megjelent német forditásban Meisl’ játékszíni quodlibetjének 5.dik füzetében. (Carl Meisl’s theatralisches Quodlibet, oder dessen sämmtliche dramatische Beyträge für die Leopoldstädter Bühne. In 6. Bänden.)