Kedves Uram Bátyám,
nagy tekintetű Barátom!
Gyönyörrel olvastam a’ Tudományos Gyűjteményben Uram Bátyámnak legújabb Értekezését a’ nyelvbeli Újításokról. Ohajtanám hogy azt kiki úgy értené, mint én. De melly sokan vannak, kik előtt az homályosnak, ’s visszásértelműnek tetszik, kik abban antilogiakat találnak, vagy inkább keresnek? Igen örvendek, hogy Uram Bátyám velem kezet fogni méltóztatott, ’s az általam ajánlott principiumot tekintetével megerősíteni, ’s megállapítani kívánja. Minden ellenkezésünk most már csak abban áll, hogy Uram Bátyám, a’ nyelv’ természetét, vagy a’ mi egyre megyen-ki géniuszát, más értelemben veszi, mint én, hogy ez által az Újítóknak nagyobb szabadságot engedjen. Én a’ szabadságot, míg szabadossággá nem fajúl, soha sem kárhoztatom, de ítéletem szerint e’ kettőt egymástól csak a’ nyelv’ természete különítheti el.
A’ Sajka, melly az elisiók’ elhagyásával a’ Hasznos Mulatságokban is megjelent, egyik Uram Bátyámnak legszebb darabjai közűl, ’s eléggé bizonyítja, hogy Uram Bátyámnak költői ere még el nem akadott, ’s a’ Musák, kik mint minden leányok az ifjakkal legörömestebb szokták űzni szerelmeiket, Kedves Uram Bátyámra még most is kegyes, sőt valóban szerelmes szemekkel mosolyognak.
Ellemben, a’ közlött asclepiadeo-pherecratico-glyconia óda felől kénytelen vagyok megvallani, hogy az ízlésemet ki nem elégítette; gyengébb az, mint hogy Uram Bátyám’ verseinek gyüjteményében felvételt, ’s foglalatja is kevésbé interesans, mintsem hogy újabb kidolgozást érdemlene. Igen meg kellene csalnom magamat, ha Kedves Uram Bátyám velem hasonló érzésben, ’s gondolatban nem volna.
Hunyady Lászlóm már le vala tisztázva, ’s épen által akarám vala küldeni Trattnernak közre eresztés végett, midőn bizonyos változtatásokat szükségeseknek találván, némelly jelenéseknek újolag leendő kidolgozását magamban eltökélém. Ez egy két havat is még el fog húzni, annyival inkább, mivel a’ farsang közelgetvén a’ dolgozásra kevés érkezésem leend. Böjtben talán el fogok vele készűlhetni. Illőbb is lesz azt akkor nyomtattatni. Mit fogott volna mondani a’ világ, ha farsangban bocsátottam volna közre Szomorú Játékot? Sokak előtt az rosz omen lett volna! Farsangban csak nevettető kell. De ha ez igaz volna, úgy mindég csak nevettetőt kellene írnunk; mert mi egyéb a’ világ, mint egy örök maszkbál, hol a’ szerencsének fedező süvege, a’ csörgősipka (Narrenkappe) alatt egy szűnetlen farsang tartatik, innepeltetik? – Megengedjen kedves Uram Bátyám komoly dévajkodásomnak. El akarom tanúlni Horátztól, mint kelljen nevetve igazat mondani.
Éljen szerencsésen Uram Bátyám. Ajánlom magamat tapasztalt szíves barátságába, ’s maradok örökös tisztelettel
Erdő Tarcsán Dec. 25.dikén 1819.
Kedves Uram Bátyámnak
alázatos szolgája
Sz. Miklóssy Aloyz mk.
Boldog, víg új esztendőt!