Erdő Tarcsán Mártz’ 30kán 819.
Kedves Uram Bátyám,
nagy tekintetű Barátom!
Valóban nagy ideje, hogy egymás’ levelét nem vettük! De reméllem kedves Uram Bátyám tökéletesebben meg vagyon győződve szíves tiszteletem felől, mintsem hogy ezért barátságtalansággal, vagy épen hidegséggel vádolhatna. A’ farsangi bódító napokban ritka fiatal ember érkezik a’ komoly levélírásra, legkevésbe pedig egy fiatal Notarius, ki alig várja, hogy a’ megunt tollat ujjai közűl kivethesse, ’s az eleven Grátziák templomában áldozhassék. Veheti észre Uram Bátyám, hogy a’ carneval’ bohó szesze még most sem gőzőlgött ki egészen a’ fejemből, ámbátor már a’ böjtnek közepe felé vagyunk. De nem is csoda. Olly késően mint mi Neográdiak Bacchus’ innepeit egy megyében sem üllötték meg. Minden vasárnap’ köz-bálunk, ’s azon felűl minden szerdán fényes pique-niqueünk volt. Múlatságainknak híre annyira elterjedett, hogy nem csak a’ szomszéd, hanem a’ legtávolabb Megyékből is, mint p. o. Trencsényből többen érkeztek körünkbe, hogy örömeinket jelenlétökkel nevelhessék, ’s azokban magok is részesűlhessenek. A’ hol fiatalok az Al-Ispányok (Gyürky legfeljebb 35, Gyúrcsányi még 28 eszt. sincs) ott az ifjúságé a’ hang, ’s az csak akkor van a’ maga elementumában, midőn kedvekben töltőzhetik.
Pesten létemkor semmi különös híreket nem hallék; egyedűl Jankovich ellen fakadtak némellyek panaszra, hogy visszaélt előlülői hatalmával, ’s a’ TudGyüjt öszveszerkeztetőjivel kíméletlenűl bánik. Ez volna az oka, hogy Prof. Vass a’ redactióról lemondott, mellyet most Thaisz Barátunk nagyobb szerencsével folytat. Anti-Criticamat a’ Pestiek jóváhagyták, csak azt jegyzék-meg róla, hogy egy kevéssé éles. Thaisz azt mondja: hogy charactert fest. Verseghy engemet titkon, ’s orozva döfött-meg, én neki nyilván, ’s szívemből megbocsátottam. Kinek tette szebb? Én a’ magaméban tellyes megnyugvásomat lelem. Az álnevű Füredi ellen Thaisz is írt egy Értekezést, de azt a’ Revisoroktól mindeddig vissza nem kaphatván a’ TudGyüjtben kiadnia nem lehetett.
A’ Helikoni Kedvtöltés számára Trattner’ kérésére megküldém: a’ Szerelem’ Innepét; az irígy Erószt; ’s a’ Bújaság’ származását. Most egy szomorú Játékot írok Hunyadi Lászlóról. Két Felvonás már kész, ’s a’ harmadik is folyamatban vagyon. Ide zárom az első két ívet olly alázatos kéréssel, hogy azokat teendő reflexiojival együtt a’ jövő postán nekem visszaküldeni méltóztassék.
Uram Bátyám Versezetét Gróf Feszteticshez nem olvastam, minthogy én nem a’ Bécsi, hanem a’ Pesti Magyar Ujságot tartom. Ohajtanám, hogy azt velem közleni méltóztatnék.
Sallust’ Fordítója Sz. Györgyi Gellérd most szomszédságomban, Verseghen, tartózkodik mint Cons. Majthényi Károly Úr’ fijainak nevelője. Szerencsém vagyon barátságával dicsekedhetnem. Tacitusból Agricola életének
*Agricola<nak> élete’ [Törlés és átírás.]
’s a’ régi Germánok’ szokásainak fordítása hever nála kézíratban. Tacitust Sz. Iványi Bogomér is fordítja.
Megyebeli Tisztviselői Karunkban most két üredelem vagyon, és így reméllenem lehet, hogy magam is rövid idő alatt actualitásba lépek. A’ concurrentia itt igen nagy, minthogy ifjak felette számosan vagyunk. De annál nagyobb dicsőség a’ köz figyelmet, köz szeretetet megérdemelni, ’s ez az, a’ mi nekem legnagyobb ösztönt ád. Megvallom Nógrádban szolgálni egész gyönyörűség, minthogy szebb Publicummal egy Megye sem dicsekedhetik. Csak azt lehet sajnálni, hogy a’ tolerantia, mint a’ múlt század felvilágosodásának leggyönyörűbb gyümölcse, közűlünk (’s talán egész hazánkból is?) számkivetve vagyon.
Imhol legújabb epigrammám
Egy szabadon Gondolkodóhoz
Kívánod, hogy erős léleknek tartsalak; ámde
Minden erő nélkűl lenni gyanítalak én.
A’ szívnél mi lehet gyengébb? ’S vele küzdve örökké
Melly gyakran lever az tégedet, azt te soha!
Éljen szerencsésen Kedves Uram Bátyám!
Ajánlom magamat nagy becsü kegyeibe maradok hív tisztelettel
alázatos szolgája
Szent Miklósy Aloyz mk.
Krajnik Lojzit csókolom!