Nagy Érdemű …
*[A levél felső része leszakítva, a megszólítás első sora ezért részben bizonytalan olvasat, részben hiányzik. Ugyanezért hiányzik a keltezés is.]
Kedves Drága Barátom!
Ez előtt egy órával vevém Szabó János Jó Barátomtól, a’ hozzám felküldött Manuscriptumot. – Holnap mindjárt béadom azt a Censurára. Igen igen jól esett, hogy a’ Végéröl elmarad Kováts megszóllítása. Megérdemli hogy őtet külön vegye elő, egy ahoz értő Bíráló. Külömben Tiszt. Tóth Úrnak nagyon szükséges az illyen Recensio szín alatt kiadott Encomium, mert vajmi Anxius szokott lenni, mikor valamit kiad, hogy nem kél el. – Egynehány esztendővel ezelőtt jelen voltam, midőn a’ Testvérem előtt azon töprenkedett, hogy a’ Dogmaticája, mellyet akkor másodízben adott volt már sajtó alá soha el nem kél; mert Láczai Úr éppen akkor hirdeté ki a’ maga két Tómusban kiadandó Dogmaticáját, ’s attól félt, hogy a’ Deákok majd azt a’ két Tómusból állót inkább fognák venni. A’ Testvérem ezzel vígasztalá: „Ne féljen Colléga Uram el kél biz az, és kedvesebb leszsz mint amaz, nagyon tudja már azt a’ Deák: inter duo mala minus est eligendum. Most hát szükséges vala a’ Publicumot figyelmessé tétetni Kováts Úr által, hogy a’ két kiadott Moral között melyik jobb, hogy azt választhassa – vagy is hogy azt vegye az.
Nagy megelégedéssel olvastam, ezen másodszori Manuscriptumban a’ kisimításokat. Hanem egy kérdést, engedje meg a’ Tekintetes Úr Kedves Barátom, hogy tegyek. – Azt írja Kedves Testvérem, hogy ezen szók után: az emberek etc. etc. szelid és virrongó teremtések, (melly már e’ szerént éppen a’ végére esik ezen Recensiónak) nagyon illene még ezt utánna vetni egy vonás után, így: – egy szóval: okos oktalan állatok! – Ha jóvá hagyja Kedves Barátom a’ Tekintetes Úr, oda teszem. Ennek akkor is ideje leszsz, ha majd már szedik. – Kedves Testvérem leveleiből látom, hogy ő ezt a’ Recensiót, sok tekintetben, igen nagy örömmel és megilletődött erzékenységgel vette; és már két ízben írt
*ír[.] [Átírás.]
is ez eránt a’ Tekintetes Úrnak. Az én Kedves Testvérem a’ Jónak rendkivűl való kedvellője és talám néha erőszakos előmozditója is.
Az első Recensió szerzője M. A. T. Molnár András Tési Plebánus.
*Plébánus. [Az ékezet törölve.]
Tés Veszprém Vármben van a’ Bakony szélén Palotától egy mértföldnyire éjszak felé. Egy jó Barátja árulta el, a’ ki Vaszari Plébánus, ’s a’ kinek maga megírta; azt veti utánna a’ Vaszari Plebanus Úr: „biz ő tőle már ki is telik az illyen, mert ő Pfiffig és Witzig
*[Tintafolt miatt bizonytalan olvasat.]
ember.
*maga megírta. [Beszúrás korrektúrajellel a lap alján; a mondatvégi írásjel átjavítva.]
A’ második Rec. szerzője valósággal Varga Professor a’ ki egyszersmind Ord. Minister is. Valyon nem lehetne e’ valahova
*[Tintafolt miatt bizonytalan olvasat.]
jó módjával béiktatni, tsak a’ Nevek Első és Végső betüjét is p. o. igy T–si Tiszt. M–r. A–s Úr. D–i Prof. T. V–a Úr. Talám az Előszóban?
Közlöttem a’ Recensiót, némelly Joakaróimmal ’s Barátimmal. Egyenlő örömmel és megelégedéssel olvasták mindenek. Mihelyt kijő megadom azt a’ Mi Nestorunknak a’ Cancellarius Gr. T–nek, a’ ki mind a’ két Recensiót kedvetlenséggel és megilletődéssel olvasta.
Pántzél Úr igen örömest közli a’ Recensiót Újságai mellett; a’ mint már megírám; tsakhogy attól tartók, hogy nem engedi meg az Ujság Censora ha az Egészet megolvassa, az Újság mellett való elküldözést. – Vajmi rendes lábon állunk mi itt. – Majd meg fogja látni Kedves
*meg fogja <olvasni> Kedves [Javítás a törlés felett.]
Barátom, Glatz Úr Reform: Jubileuma Históriájából, melly rendkivűl liberalis itt a’ Fő Udv. Censura. – Ezt M. Országon soha soha ki nem engednék jönni. Pedig ott nem toleratusok vagynak. Alig ha az itt Magyarúl is ki nem jőn.
Ezen levelemet, mellyet a’ váratlan látogatások miatt már három ízben kelle félbenszakasztanom, Újságborítékban szándékozám küldeni: de onnan elmaradt. Mégis elküldöm Postán.
Állhatatos szives tiszteletem mellett vagyok
Kedves Tekintetes Úr, Barátom Uramnak
tisztelő hive
Márton [mpr.]