Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Engedje meg nekem, hogy ma, igen betses leveleire, tsak röviden felelhessek, mert ámbár soha több okom, soha több matériám az írásra egyszerre nem volt, mint most: kéntelen vagyok tsak annyit írni, a’ mennyire az idöm rövidsége írni enged.

Gyönyörködve olvasám és ismét olvasám a’ Feleletet: de elolvastam G. Ő Nagysága elött is: a’ ki sok okokra nézve neheztel a’ T. Gy.-re; ’s valamint az M. A. Recensiójára írtt Feleletét^* K. Testvéremnek nagy megelégedéssel^* olvasta^* úgy ezen A. ellen írtt igen nyomos Recensiót egész örömmel hallgatá, a’ mellyből némelly helyeket kétszer is elolvastatott. – Mondottam, hogy az Erdélyi M. Museumba készült; ’s mindjárt azt jegyzé meg rá; az igen kár, mert ott azt kevesen olvassák, kivált Magyar Országiak. Ekkor proponáltam,^* hogy a’ két rendbeli Recensiót ’s ugyan annyiféle Feleletet egy Broschurba, itt szándékozom kiadni, ’s egészszen helybe hagyja a’ Szándékot. Ehezképest:

Arra kérem Nagy Érdemű Barátom, a’ Tekintetes Urat, méltóztassék ezeknek egy rövid Előszót írni, a’ maga Neve alatt. – Erre fontos okom van, – ’s mihelyt azt kezemhez veszem, azonnal kinyomtattatom, a’ Propositio szerént.^* Én azt tartom, egyenesen ki lehet az Előszóba tenni, ezt: hogy ámbár az Udv. Fő Censura^* az M. A. Rec. írtt Feleletét Prof. M. Urnak admittálta ’s az Bétsbe ki is nyomtattatott: azt még is az Auctor, meg nem nyerhette, hogy a’ Felelet a’ Tud. Gyüjt.-be annak módja szerént, felvétetett^* vólna. Talám azt is ki lehetne^* tenni, hogy hiteles Relatio szerént az A. Recensio Auctora Professor és Ordinált Praed. D.––ben. Mert már ezt ide Debreczenből megírták, ’s ebben absolut^* semmi kétség sem lehet, hogy annak szerzője Tiszt. Varga Prof. Úr a’ ki a’ maga elveszett Recensióját mások unszolására újra leírá, ’s mellé ragasztván a’ Prof. Budai Úr Deák Munkája Recenseálását is, azt Trattnerhez újra elküldé.^* Ezt írják Debreczenből szóról szóra. – Ki legyen az M. A. nem tudhatni.

Az M. A. Rec. írtt Felelet, mint maga is a’ Mor. Kat. itt kettős Censurán ment keresztűl, ú. m. Az Érseki Consistorium Censúráján, és az Udv. Fő Censúrán. Mert egy nem régi Fő Fő Rendelés szerént minden Theologicumot által kell adni az Érseki Consistoriumnak is, hogy lássa: minekutánna azt a’ Politicus Censor már admittálta. Engel halála után a’ Magyar Censorságot itt, ki viszi, azt nem tudom, tudja e’ Kedves Barátom, Tekintetes Úr, ha eltalálja, kérem tartsa^* magába; mert sokan abutálnának ezzel, ha tudnák. – Ezért nem lehetne nekem Præfatiot írni, azon kiadandó Broschura elejibe: különben nem lévén Censor, talám még ollyan helyre adatnék, a’ hol^* talám nem igasságos módon el is nyómhatnák az egészet.

Kedves Testvérem az Egész Recensióban^* vagy is Feleletben semmi változtatást nem tett, hanem mindjárt a’ 2dik lapon egy * tett ezen szók után. „A’ másika pedig már azon is felakad, l. 85. hogy ámbár a’ Ker. Vallás Tanítása hívatalához nem tartozott, Catechismust írni mérészle. * Ezen tsillag után ezen Jegyzést kívánja beiktattatni.

*) Az Alföldi, ’s az A. betű alatt helyesen lappangó Úr, úgy látszik, hogy sem azt nem tudja, hogy Prof. T. Márton István Urat maga a’ Túl a’ Dunai Ven. Superintendentia protocollariter és név szerént nevezte ki a’ Katekhismus írásra, – sem azt, hogy T. Márton Úr tizenegy esztendeig volt ex Professo Theologus in loco – sem azt, hogy T. M. Úr mind e’ mái napig ordinált Minister, és így ha a’ Theologiához is tud úgy, mint tudotta hajdan, vagy most tud a’ Philosophiához: mind a’ Theologusi mind a’ Philosophusi toll egyaránt illhetnek a’ kezébe. (A Kiadó).

Egyébaránt az Egészet méltóztassék elrendelni, ’s a’ Titulust leírni; én mindenben ahoz tartom magamat. Tsinosan kinyomtattatom. – A’ M. Ujság írója, a’ kivel itt egy fedél alatt lakom, kéri, hogy ezen^* Broschurát engedjük neki, kinyomtattatja a’ maga költségén, ’s megküldi minden Olvasóinak. – Mit mond erre Kedves Barátom Tekintetes Úr. Ha megegyez benne, azért hogy igy jobban elterjed; arra az esetre is, én nyomtattatom ezt ki Pichlernél, mert Haykul Urnak, most nincsenek szép betüji, ’s úgy adom által. Ezt maga is jobban szereti igy P. Úr, minthogy szebben ’s oltsóbban is nyomtat Pichler.

Már az örömöt tsak engedje nekem Kedves Barátom, a Tekintetes Úr, hogy azon tsekélységekkel hadd kedveskedjem, a’ miket küldék.

Lúdas Matyi kiadásában én tsak annyiban influáltam, hogy Kerekes Ferentz Úr, maga Német Országba kimenvén, a’ 2dik kiadás kinyomtattatására megkért, a’ mit már, Fazekas Úrnak Debreczenben megigért volt. Egyebaránt én azon kis Munka felől, éppen abban a’ vélekedésben voltam, ’s azt ítéltem felőle, a’ mit Kedves Barátom a’ Tekintetes Úr íra; a’ honnan édesdeden nevettem, olvasván felőle ítéletét. – Különben én Fazekas Urat nem esmerem, ’s nem is correspondeálok vele. – Küldöttem vagy 10 Exemplárt: de nem tudom hogy jó neven vette e’ vagy nem?

A’ Kedves Barátom 11dik Febr. költ betses levelét, egy napon vevém a’ Martz. 15dikén költ levelével. Föbb oka a’ volt azt gondolnom, mert francirozva volt. De meg kell jegyzenem. Hogy én ez előtt már 8 esztendővel letettem a’ Consistoriumi Secretariusságot, mert a’ szemeim akkor annyira megromlottak volt, hogy esztendeig pénzen tartottam magam helyett Substitutust.^* Midön már letettem ama hívatalt, ’s éppen semmi reménységem sem volt, hogy szemeim meggyogyúlhassanak, történetből, egy öreg Ánglushoz igazítottak, a’ ki az én szemeimet 9 hónapi cura által tökélletesen helyre hozta, ’s azolta erősebbek azok mint voltak az előtt. Én ennek az Öregnek egy Átalag Tokaji legjobb aszszúszőlő bort hozattam, ’s azt nyertem vele, a’ hova ingyen se gondoltam, hogy meghalván az Öreg ez előtt 4 esztendővel az Arcanumát, ’s minden írásait nekem hagyta. Fordíttattam is le belőlök némellyeket; a’ szent balsamjával pedig, melly a’ szemnek minden Rheumas^* affectiojiból származó nyavalyájiban rendkívűl hasznos, noha az tsak a’ két halántékra raggattatik fel; már itt Bétsben is igen sok jót tettem. Én tehát nem lakom többé a’ Reform. Templom épűletjébe. Mostan szállásom ez. Am Bergel Numero 518.

A’ Változtatást és jobbítást a’ Levél szerént, véghez viszem.

Meg nem állhatom, hogy az Öreg Ánglusnak két Receptjét, mellyel ő itt sokakat gyogyított ki a’ Rheumatismusból, közöljem.^*

1). 1. lat Seifengeist ezt öszvetöltve vess belé ½ lat lisztretörtt

1. lat Terpentingeist finom temjént (Weihrauch, Olibanum)

1. lat Kampfergeist

Ezzel jól bedörgöltessék a’ testnek az a’ része a’ hova a’ Rheuma vette magát. Napjában kétszer estve és reggel; ’s melegen tartassék.

2.) A’ másik hatalmas^* Receptje, mellynek már én is magamon ’s másokon is sok hasznát vettem ez:

Rp. Empl. de Ammon.

– – Galbani

– Dich. comp.

– adrupt. ana 3iij

Fl. dram 13.

Bals. Thereb. qu. s. ut f. mon. Empl.

Ezt új vászonra jó vastagon felkenve a’ fájdalmas helyre ragasztassék fel, ’s álljon rajta míg leválik, ’s leesik.

Ha 3, 4, nap mulva le kezd válni vagy viszket,^* vetessék le, ’s dörgöltessék meg a’ helye, ’s újra tétessék fel.

Ez valósággal kiszijja a’ gonoszt, ’s jobban, mint az erőszakos vesicatoria.

Éljen szerentsésen Kedves Barátom, tiszta lélekkel és szívvel kívánja