Nagy Érdemű Hazafi
Különös tiszteletet érdemlő Barátom!
Sept. 3dikán költ igen kedves levelével engemet annyira gyönyörködtetett, hogy én azt soha viszsza nem adhatom. Septemberben és Octóberben több ízben kimentem tsak azért Schönbrunnba, hogy azt a’ mi szeretett Jó Hazánkfiának felolvashassam és egy par kedves órát töltessek vele: de a’ sokszori Læxenburgba való járása miatt, mellyet az idei kedvező jó szőlőtermő esztendő megsokszorozott, nem leheték együtt C. G. Úrral valameddig bé nem jöttek. Tsak elértem vele tzélomat, ’s több ízben édesdeden megnevettettem, és szívesen megköszöni Kedves Úr Barátomnak különös jóságát, kikerestük azután egynehány nap mulva Gróf Török képét; melly most a’ kezemnél van. Ismét változván szállása C. G. Úrnak az Udvarnál nehéz volt ráakadni. Én, mint 6 élő és egésséges testű és eszü gyermek attya részt veszek szívemből ’s érzem Kedves Barátom örömét, szerentsés Édes Atyának tudni örvendem. Tartsa meg az Ég ezen igaz Édes Atyát szerelmesinek boldogságokra, tiszta szívemből óhajtom.
Báró Sennyei Ö Nagysága kívánságát még máig se telyesíthetem. Hijjába igérte nekem Bauer Könyváros, kinek én sok
*sok<at>
barátságot tettem, hogy a’ Defectek közűl a’ hibázó Textusokat is kikeresteti; sok utánna való járásommal se mehettem eddig rá; három füzetet ide küldött régen, de ezen tsomókban tsak egy része van meg a’ Hibázó ’s kívántató daraboknak. Most már alig van egy hete: midőn azt ígérte, hogy kikeresteti
*kike[...]steti [Átírás.]
a’ mi még hibázik, várok hát még egynehány napot, ’s akkor minden mostani levelében feljegyzett Commissióval együtt Kedves Barátomnak a’ képpel együtt elküldöm.
Meg nem foghatom, hogy Trattner Úr, el nem küldötte a Kedves Barátomnak azt a’ bekötött, ’s Velin papirosú Moralis Katechismust, mellyet én Aug. 27dikén személyesen adtam által Pesten olly kéréssel, hogy azt küldje el. Egynehány sor írásom is van benne. Azzal én kedveskedem. Most még inkább sajnálom már. Olvasom is a’ Tud. Gyüjteményt. – Ímé küldöm a feleletet a’ Recensióra. A’ Censora nem engedte meg ugyan oda le: de itt
*itt itt [A sorhatáron lévő szóismétlés emendálva.]
reménylem meg fogja az ezt engedni ’s ki fog ez jönni, ha egy kevéssé későbbre is. Azt irták a’ Testvéremnek, hogy Folnesits Úr recenseálta, ’s Moldovanyi Antal Úr nevébe adta be, nem tudom igaz e? – Tudom a’ Pesti viszszavonást környűlállásosan. Már megbékéltek.
Felette sajnálom, hogy az írásra tsak lopni kell az időt. De már gyertyánál nem is merek írni, ’s ez még inkább rövidíti az időmet. Hát ha még azt említem Kedves Úr Barátomnak, hogy hat Gyermekemet óra adásból kell tartanom, még pedig tsak a’ téli hónapokban lehető tanításból, mikor a’ nap úgy is tsak 7–8 óra: már úgy megenged nekem, ha én nem írhatok úgy mint írni ohajtanék.
Óhajtva várom ítéletét Kedves Úr Barátomnak ezen Felelet felől. Hogy pedig a’ Morális Kátét láthassa mindjárt a’ jövő Posta nap elküldöm a’ 3 első árkusát az Újság borítékban, ’s azután ismét a’ többit. Azomba kérdezze meg Kedves Barátom Trattner Urat, hová tette azon szép Exemplumot.
Ide teszem most a’ Titulusát a’ Katénak.
Tiszta szivemböl tisztelem és vagyok
míg élek
Dec 26dikán 1817.
hív tisztelő barátja
Márton Jósef.